Regényem egyik részéhez írtam egy verset, mondanátok róla véleményt?
A szakadék fölött egy út vezet át , mélyében egy keselyű vár rám
Gonosz és ronda képe emlékeket ébreszt a férfi szívben
Magát látja benne a király és a szolga is
Magát látja benne a Földesúr és a jobbágy is
Ó jaj ! Én is Magamat Látom e ronda arcban !
Emlékek ! Ne zaklassatok ! Nyugtot adjatok !
Az első lépést nehezem tettem meg , Véresre vert gyermek arcok !
A második lépés már könnyebb volt , Megnyúzott gyermek testek !
A harmadik lépést már meg sem éreztem … mert meg se tettem !
Leszédültem a mélybe hol ott várt a gonosz lélek ,
Még le se értem de már kitépte szemeim …
De elmémet a megkínzott testek képeitől nem tudta megfosztani !
Szabadversnek egyáltalán nem rossz. A központozást javítsd, az írásjelek elé nem teszünk szóközt, csak utánuk.
A ronda szót kétszer használod, keress legalább az egyik helyére mást (rút, csúf, ocsmány, stb.) de leginkább mindkét helyen cseréld le. A "férfi szívben"-t érzem a másik gyengébb pontnak, illetve a "le se értem" helyére "le sem értem" kéne. Összességében nekem tetszik a szöveg.
Milyen véleményt vársz regényed ismerete nélkül?
Lehet, ez a vers műved kiemelkedően legjobb része, de lehet fordítottja is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!