Szerintetek milyen történet? Van értelme több hasonlóval is próbálkoznom?

Köszönöm :) megpróbáltam átírni, kijavítottam benne egykét dolgot, hátha így jobb lett :) íme, a második verzió:

Bíborvörös fényben ragyogott a Forum Romanum: Rómában épp ment le a nap. Egy fiatal férfi sétált végig a Via Labicanán, miközben különös gondolatok jártak a fejében. Néhány perce csak, hogy megkapta az SMS-t: "Rómában vagyok, találkozzunk: colosseum bejárat ma 19.00 PLinda". Emlékezett a lányra. Hogyne emlékezett volna! Sok éve történt már, mikor is? Talán 8, vagy 9 éve, még a gimnázium alatt; de örökre nyomot hagyott benne. Otthon, Magyarországon járt iskolába. A Mátrába mentek túrázni egy őszi hétvégén, ott látta először. Nem egy évfolyamon voltak. Ő akkor már végzős volt, 12.-es, míg Linda csak 9.-es. Azonnal beleszeretett a lányba. Szépsége teljesen lenyűgözte a fiút. De nem csak emiatt volt belé szerelmes:Linda más volt valamiben, mint a többi lány. Örökké a lelkesedés csillogott a szemében, mint akkor, a túrán is. Hiába volt gipszben a törött karja, igyekezett úgy csinálni mindent, hogy ez ne akadályozza. Mindig jött az étkezésekhez zöldséget pucolni, a tábortűzhöz fát hordani, és hasonlók. Tenni akart valamit, nem akarta a sebesült ember szerepét játszani. Az akkor még fiatal srácnak pont ez tetszett meg.

Sok idő eltelt, mire végre megszólította. Ez valamikor februárban történt már, a farsangi bálon. Egy tánc volt csak. Iszonyatos égés lett belőle: egy korábbi sérülés miatt nem bírta végigtáncolni a számot. Utána, ha csak meglátta a lányt, a föld alá tudott volna süllyedni, annyira szégyellte a dolgot. Sok idő telt el, amíg ezen rágódott. Már március eleje volt, amikor a következő emlékezetes eset történt. Színházból jöttek haza, amikor a megállóban, a buszra várva megpillantotta a lányt. Gyönyörű volt. Nincs rá szó ebben a nyelvben, hogy elmondja rajta, milyen szépnek látta. Egy pillanatra találkozott a tekintetük. A fiúnak megállt a szíve. De ez csak egy pillanat volt, még annál is kevesebb, csupán a másodpercek közötti idő. És el is tűnt az egész, ahogy a lány felszállt a buszra. A fiú pedig ott maradt egyedül, remélve, hogy tovább tud majd lépni. Fülében közben szólt a zene:"Don't you worry, child! See, the heaven's got a plan for you!". Csendesen, némán hullott az eső a városra.

És most újból itt van. Linda Rómában van, itt van, ahol ő tanul, és a Colosseum bejáratánál találkozni akar. Hiába az eltelt 9 év, még mindig fontos neki a lány. Még mindig akarja a találkozást. Nem sok ideje volt már, így hóna alá kapta esernyőjét, és sietni kezdett. Már október vége volt, és déli irányból vihar közeledett. Kiért a térre. Sehol nem volt egy lélek sem. De a fiú csak állt és várt. Őt várta. Egy találkozást, ami talán átírhatja a történetét. Már a villámok cikáztak felette az égen, amikor az órájára pillantott. Tíz órát mutatott. Most már tudta, hogy nem fog jönni a lány. De hát, miért is jönne? Hiszen tudta, nagyon is jól tudta, hogy Linda hogyan viszonyult hozzá. De ő mégis reménykedett. Ezért is hagyta ott a szakestélyt, mert találkozni akart a lánnyal. Remélte, hogy az elmúlt közel egy évtized alatt megváltozott a lány. Ekkor valami koppant a fején: egy esőcsepp volt. Rögtön követte a következő: Rómába beköszönt a vihar. A férfi a cipője orrát nézte. Nem akarta beismerni magának, de még most, annyi évvel később is volt helye a lánynak a szívében. Nem húzta fel esernyőjét. Hagyta, hogy ráessen az eső a ruhájára. Emlékezetében felrémlett egy dallam: "Régi mesékre emlékszel-e még? Volt egyszer rég. Volt egyszer rég..."

-Volt egyszer rég, és én ezt soha nem felejtem el- mondta végül, és elindult hazafelé. Róma felett villámok cikáztak át az égen, és vakító villanásaiknál egy ember, bőrig ázva az felhők könnyeitől, egy jobb világról akart álmodni.