Regényt írni E/1-ben vagy "mesélőként" jobb?

Narráció nyilván kell bele, de lehet kísérletezni.

De ha egy ilyen alap kérdés felmerül, akkor miért akarsz egyből regényt írni?

Próbálkozz 10-20 oldalas novellákkal, vagy akár pár oldalas rövid szösszenetekkel. Felesleges egyből a mélyvízbe ugrani, se magadnak, se az esetleges olvasóknak nem teszel vele jót.

"Melyik a furább, ha E/1-ben tájleírásokat is csempészek a regénybe"

Miylen regény az, amiben egy deka tályleírás sincs? 300-400 oldal párbeszédet írnál, pusztán a szereplők arckifejezésével, mozdulatával kiegészítve? nonszensz...

"ha mesélőként a szereplők minden gondolatáról és "látomásáról" tudok?"

Ez meg voltaképp minden köynvben így van. Elvégre te vagy az író, és neked a kötelességed eldönteni, mit közölsz az olvasóval.

Ne regényt írj elsőre, senki sem regénnyel kezdte. Persze lehet fejlesztgetni, de el fog menni tőle a kedved.

Szerintem amúgy az E/1 a lehető legirritálóbb.

Az Iskola a határon pl. elég érdekes narratívával rendelkezik, nézz bele hogy érdemes megoldani azt, amire te gondolsz.

De ismétlem felesleges belekezdened egyből egy regénybe, mert nagy valószínűséggel beleunsz, vagy nem lesz értékelhető az eredmény így elsőre.

Teljesen más E/1-ben mesélni, vagy E/3-ban.

Önmagában se nem furcsa, se nem irritáló egyik sem. Mindkettőben be lehet mutatni a környezetet, mindkettőben be lehet számolni a szereplők érzéseiről és gondolatairól, csak kicsit másképp kell csinálni.

Természetesen E/3-ban az olvasót bármibe be tudod avatni, E/1-ben viszont csak azt tudhatja, amit a főszereplő tud. Bár az sem mindegy, hogy múlt, vagy jelen időben mesélsz (ebben fontos a következetesség!), illetve, hogy visszaemlékezve mesélsz-e, mert ott pl. lehetnek olyan utalások, amik többet sejtetnek, mint amit adott szituációban tudni lehetne.

Vannak olyan regények is, ahol például váltakozva több szereplő meséli E/1-ben a történetet, általában több-kevesebb időbeli átfedéssel. Ehhez azonban nem árt már egy kis (inkább sok) gyakorlat.

Amúgy, ha nem írtál még hosszabb lélegzetvételű műveket, akkor valóban jobb rövidebbekkel kezdeni. De egyébként a regénnyel sincs baj, hiszen gyakorlásnak bármi megteszi. Ha nem fejezed be, akkor is fejlődsz tőle. De az a legfontosabb, hogy élvezettel írj. :)

Kissé off:

Nem egészen értem, miért lett mostanában "színvonal"-jelölő a narrátor száma/személye.

Hirtelen ezek jutnak eszembe E/1-ben írtak közül:

Umberto Eco: A rózsa neve

Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye?

Harper Lee: Ne bántsátok a fekete rigót!

Viviane Villamont: Kisdarázs

Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Melyik ezek közül a "tizenéves élettelen tinilány személye" kategóriájú?

És, te jó ég, hány E/3-ban írt értéktelen könyv jelent már meg...

Off vége.

Nem egészen értem miért kell mindig példálózni az általánosításnál. A cigányok között is van normális, a 95%-uk mégis alja, semmirekellő.

Ezt is így kell érteni. A E/1-ben írt könyvek nagyobb része élettelen tinilányok által írt szar.