Egy könyvet tervezgetek, az alap téma megvan, és kéne pár ember aki rákukkant, hogy miken kellene javítanom. Valaki?

Igazad van hanyag munkát végeztem,de mentségemre szóljon, hogy idő hiányban szenvedtem.

Egyébként vissza térve a bemásolásra igazság szerint ez volt a legfőbb ok,hogy elveszik a szerkezete,de legyen hát bemásolom ha nektek így kényelmesebb.

Fekete szemcsés föld hulli kszét a levegőben,tompa robajok és éles villanásokat lehet láltni,bedugul a fül és elsötétül minden..

Halk női párbeszéd hallatszódik.Megpróbálom kinyitni a szemem,de tonnás súlyokat érzek rajtuk,mintha évekig ébren éedtem volna és most csak aludnék, és aludnék.Minden egyes pislogás egyre könyebb,és mikor végre sikeürl kinyitnom akkor is csak pöttyöket és foltokat látok.A nyakam elvan gémberedve fáj minden mozzanat,de miért?Nehéz küzdelmek árán de jobbra fordítom a fejem és a körülöttem levő tárgyakat kémlelem.Egy váza teli szebbnél szebb virágokkal,bár csak foltokban de látom ahogy bimbózó tulipánok lógnak ki belőle,még a zillatát sem érzem.

- Köszönjük a segítségét,viszlát. -Ajtó nyílik és kintről moraj hallatszódik,egy szót sem érteni a kinti párbeszédből,mintha száz és száz ember beszélne egyszerre de egyiksem hallgatja meg a másikat.

Pislogok egyet,és az eddig hitt könnyedség a szemeimből egycsapásra elmúlik és a szemem kinyitása újabb nehézségeket okoz.Halk cipő kopogásokat hallok magamkörül,valaki itt van velem,de hol az az itt?

Egy kéz ér a homlokomhoz majd lágy ajkak követik. Szívesen kinyitnám a szemem hogy lássam mi történik,de egyszerűen nem megy,nem éreztem még ilyet.Olyan mintha a testem nem engedelmeskedne a számat sem birom mozdítani,félek ha megpróbálnám kinyitni csak egy félresikerül ördögi mosolyra telne,a végtagjaimról ne is beszéljünk.Az ajkak elhagyják a homlokom és a cipő kopogás távolodni hallatszódik.Nem akarom hogy itthagyjon,fogalmam sincs arról hogy ki ő,mégis érzem legbelül hogy kell a jelenléte.Elegem van a tehetetlenségből,ki akarom nyújtani a kezem,felemelni és érezni a ruha anyagát,de smmitsem érzek.Ha ez nem szenvedés akkor nemtudom mi az.

Csak feketeség,csak a feketeséget látom,nem is tudom mióta,ez a pár másodperces fény is csoda volt.

A léptek abbamaradnak és az ajtó nyikorgása hallatszódik,megint az a zsivaj kintről,majd halk kattanás és az ajtó ismét csukva.

Kifújom a levegőt,pontosabban kipréselem a levegőt az ajkaim közül.Olyan mintha belesüllyednék az ágyba,elfogok aludni? Mostkeltem fel,nem akarok!Próbálom kinyitni a szemeim,érzem hogy a szívverésem gyorsul az erőlködéstől,de hiába az álom elnyom és a lélegzetem újra nyugodt mint percekkel ezelőtt.