Melyik a legjobb, legszorakoztatobb (kotelezok)? A Tartuffe, a Candide vagy Hoffmanntol az Arany viragcserep? Velemenyt is elfogadok, esetleg jellemzest a konyvekrol pl. sotetebb hangulatu, bonyolult stb

Ilyet se láttam, mint az első válasz... :O (Csak meglep, nem kötözködöm.)

A három említett közül én Hoffmannt mondanám, de ez egyénfüggő. Több ismerősöm szívből utálja, mert "hülyeség az egész". Számomra szórakoztató volt, egy mese, így kell olvasni. De a valós viággal keveredik, így is kezdődik, emiatt nehéz megszeretni, mert mást vár az ember a regénytől.

A Candide-ot szintén szokták utálni, mert nagyon elmebeteg részeket is felvonultat, sok dolgot parodizál, és nem mindig egyértelmű a mai olvasó számára. Ez kevésbé egyszerű olvasmány, kell hozzá egyfajta hangulat. Én szintén kedveltem, annyira talán nem, mint a többit, a végére már engem is fárasztott. (A filozófiájával nem feltétlenül értek egyet.) Talán a "legsötétebb" a három közül.

A Tartuffe egy klasszikus és örök darab, Moliére megunhatatlan. Pont emiatt gyűlölik nagyon sokan, talán bemutatva és nem olvasva jobban meg lehetne szerettetni. A jellemek lehetnek taszítóak, a komikum kissé banális a mai olvasónak (mind jellem-, mind helyzetkomikumi szinten), a végén a feloldás nagyon "hirtelen jön" (nem így tervezte eredetileg). Mondjuk érdekes lehet megnézni hozzá Az imposztort (Spiró), az is egy elemzés a műről. Mindenestre ez sem bonyolult, nem is nagyon sötét hangulatú. Talán a három közül a legemészthetőbb.

Holtverseny :) a Tartuffe és az Arany virágcserép között.

Moliere-t is imádom, és Hoffmann-t is, mint ahogy az ilyen jellegű fricskás vígjátékokat és a fantasy-t is.

Ugyanis E.T.A. Hoffmann nekem meghozta a kedvet anno Shakespeare: Szentivánéji álom-jával egyetemben a fantasy irodalom olvasásához. Ami valahol tényleg mese, felnőtteknek szóló mese, amiben szabadon szárnyalhat a fantázia, a határ a végtelen.

Moliere szarkazmusa, iróniája meg már kamaszkoromban passzolt a saját világlátásomhoz. Emiatt is szerettem és szeretem a mai napig. Időnként előveszem és újraolvasom. Számomra megunhatatlan.

Hát a Candide-dal nem így voltam. Anno nem bírtam végig olvasni és bevallom a mai napig nem szántam rá magam, hogy újra a kezembe vegyem. :-) Úgy rémlik, nagyon idegesített a történet és ezért hagytam félbe.

Ezek közül egy sem tetszett nekem.

Ami kötelező tetszett:

Örkény: Tóték (Imádom)

Kafka: Az átváltozás (szintén imádom)

Márai: A gyertyák csonkig égnek

Kertész: Sorstalanság

Kosztolányi: Édes Anna

Azért ezek, mert én az ilyen érthető könyveket szeretem, a Candide szerintem egy zagyvaság, legalábbis középsulisként annak tűnt.