Szórakozásból regényt írók, ti is vagytok néha így?

2007-ben, mikor is még csak 14 éves voltam, elkezdtem írni egy regényszerűséget, az előtt is írtam már történeteket, de nem sokáig jutottam. 6 év alatt elértem 248 oldalig,(karakterek száma: 668.345) de eközben éreztem, hogy egyre gyerekesebb a szereplők viselkedése. Így újra kezdtem 2 és fél év alatt kb. ugyanennyit megírtam(karakterek száma:747.476) – a történet valamelyest változott, nyilván. Mostanra egy kicsit sci-fire hajaz, azt hiszem. De eközben úgy megszerettem a történetet, a szereplőket, hogy nem bírom befejezni. Ennek a történetnek sosem volt meg a vége – míg az összes többinek igen. Gyakran hasonló problémát írok le, mit ami a valóságban velem is történik és a regényemben próbálom megoldani – félre ne értés essék, nem naplónak kell elképzelni a regényt. A főszereplő – bár korban és nemben eltérünk, még mindig - szinte „teljesen” azonos az én meglátásaimmal, gondjaimmal. Szóval egyszerűen nem bírom befejezni és az igazat megvallva nem is akarom. Vagy ha be is fejezném, mindenképpen egy folytatást szeretnék, mert úgy érzem, nem tudnék enélkül a regény nélkül élni. Folyamatosan próbálom lerajzolni a karaktereket, hogy eltaláljam éppen ugyanazt, ami a fejemben is van. Különböző programmal megépítettem a házukat is... Néha nagyon elvetemültnek érzem magam. :D