Emberek! Mit gondoltok a történetemről?

Nekem így elsőre az jutott eszembe, hogy eléggé lovecrafti a dolog.

Gondold végig: látszólag tökéletes főhős, aki valamilyen késztetés/külső erő hatására nekivág a világnak. Eljut egy olyan helyre, ahol korábban más még nem járt és egy hatalmas ismeretlen, másvilági, ráadásul vízalatti szörny akarja megölni, és ez elől öngyilkosságba menekül, ezek klasszikus lovecrafti elemek. Persze ettől még valami nem lesz rossz, csak ahogy ma a vámpírokról mindenkinek a Twilight jut eszébe így ne csodálkozz, ha erre az alapkoncepcióra meg rásütik, hogy ez Lovecraft "koppintás".

Az életkor és a nem pedig szerintem egy ilyen kérdés kapcsán irreleváns, nem házassági probléma megoldásáról van szó, csak egy alapkoncepció véleményezéséről, de ha ragaszkodsz hozzá:

27/F

Fülszövegnek annyira nem megkapó (és akkor tekintsük el attól, hogy lelőtted a poént), mivel itt nem a külső események a lényegesek. Ha a főhős lelkivilágát kiemeled (ennek a konkrétumait szívesebben olvastam volna), és benne tartod egy nyomasztó, bizonytalan légkörben, ahol a legmegfoghatóbb dolgok is kb. levegőből vannak, akkor lehet belőle egy jó horror.

Nem a vértenger fogja azzá tenni (ami akár lehet egy cáparaj támadásának nyoma, + a főhős magányából fakadó túlzott lázálmának együttese). Nem is a felbukkanó vérpolip teszi azzá, akkor már inkább a nem felbukkanó vérpolip, amely persze fel is bukkanhat, de ezt a főhős nem tudja biztosan, és idővel már semmit sem tud biztosan. Polipok ritkán támadják meg fotelben ülő olvasót, de a lázálom, az elmén eluralkodó őrület, annak a tudata, hogy elveszíthetjük és el is veszítjük a józanságunkat, az már felébresztheti a félelmet, ha jól írod meg. A horrornak ez a lényege, nem a látványos brutalitás (elég belezős film és virtuális játék van már ahhoz, hogy ezzel szemben immúnissá tegye a ma emberét). A bizonytalanság viszont mindig is forrása a félelemnek, elég ha csak a mindennapi megélhetésre gondolunk.

Kérdésem, hogy hol az általad kitalált világ? Amit leírtál, mind játszódhat a Földön, semmi olyan nincs benne, ami indokolna egy saját univerzumot (hacsak nincsenek más, ugyanabban a világban játszódó írásaid, amelyekhez valamilyen módon kapcsolható ez is). Ha új illúziót teremtesz, elvesztheted a horror hangulatát, az olvasót megnyugtatja, hogy "ja kérem, ez itt nem történhet meg". Pedig De!

Kés meg minden konyhafelszerelésben van, szóval kár megemlíteni, hogy "a biztonság kedvéért", elég ha a végén előkerül, senkinek sem lesz szokatlan, hogyan is kerülhetett a hajóra egy kés. Minél kevesebb tényt, minél több lehetőséget, amelyek között aztán rendesen el lehet tévedni.

Lovecraftot szerintem is érdemes olvasni - nem baj, ha koppintás, valahol el kell kezdeni; ő Edgar Allan Poe nyomán indult el, és ebből nőtte ki magát a saját stílusában.

30/F

Nem és kor irreleváns.

Igen, ez lovecrafti történet, bár nála a főszereplőknek volt valami "defektje", általában legalább a barátnő hiányzott. :) Nálad egy úri ficsúrnak tűnik a főszereplő, éppen ezért hatalmas hiba lenne kb. a sztori felétől átváltani belső nézőpontra, mert az ellentét veszne el - ti. hogyan lesz egy gondtalan életet élő, önmagával elégedett emberből egy olyan, aki annyi iszonyatot látott, hogy inkább öngyilkos lesz. A totális életigenlésből a totális élettagadásba. Minden más csak szimbolika. :D

Ennek megfelelően, ha kierősíted a lovcrafti hatást, elmegy. Pl. a narráció lehet olyan, mint az ő történeteiben (napló az őrület szélén álló embertől, rengeteg visszamelékezéssel és állandó "úgysem hisznek nekem" megjegyzésekkel), a nézőpont is lehet hasonló emiatt. Ha olvastál eleget HPL-től, menni fog, szerintem, elég jellegzetes stílusa van, más kérdés, hogy nagyon pontosan kell tudnod adagolnod a borzalmat, különben ritka unalmassá válik a mű, és nem kerülöd el, hogy a legdrámaibb helyzeted ne legyen gagyi.

Amúgy a kés - "biztonság kedvéért"? Egy hajó fedélzetén azért alap, hogy ha el kell nyesni a köteleket (vihar támad), van valami kés. Másra nem jó, horgászni nem lehet vele, ha megtámad egy cápa, nagyobb hal (vagy akár egy vérpolip), úgyis használhatatlan. Kalóztámadásnál meg egyenesen röhejes.

(Amúgy neked számít bármit a kor és a nem? 27/N)

"Elfelejtettem kiírni, hogy a történetet egyes szám első személyben írtam."

Írtad? Már meg is van? Hol lehet olvasni? Úgy könnyebb véleményezni.

"Aztán meg az öngyilkosság dolgot illetően abból indulok ki, hogy én inkább kinyírom magam semmint egy polip kajáljon meg. Szerintem morbid halál az ilyen."

Kétség kívül. Csak hát mi a garancia, hogy a vértengerrel azonos színű polip nem kajál meg holtan is. :)

Szakadj el a racionális gondolkodástól, a hősödnek abban a lelki állapotban eszébe sem jutna, hogy "jaj, inkább kinyírom magam semmint egy polip kajáljon meg". Kinyírja magát, oké, de akkor már totál meg van zakkanva, képtelen a gondolkodásra, kár ilyen belemagyarázással elrontani. Az egész történetnek oda kell vezetnie, hogy a végén ne lásson más kiutat, és akkor hiteles - vége, pont.

Ha már szereted Lovecraft műveit, és esetleg ez még kimaradt, akkor néhány javaslat a Nagy Öregtől:

[link]