Mit gondoltok a történetemről? Engem ez az álom nagyon mélyen érintett. Az álom után több napig szinte magamnál sem voltam. Írjatok véleményeket. Köszönöm.

Tetszik a történeted. És teljesen igaznak tartom. Amikor az ölelgetős részhez értem, nekem azonnal a gyülekezetbe való első menésem jutott eszembe. Akkor ott is mindenki agyon ölelgetett! :)

Pont valamelyik nap gondoltam erre, hogy rajtam kivül másokat is ért e ilyen látomás álmában, és az milyen lehetett..Engem is hasonló ért, egy érdekes álom volt a lényege, az elején találékoztam a szertteimmel itt a földön,pl az unokatestvéremmel aki amerikában él,mindenkit láttam magam előtt de akkor nem értettem hogy miért, a következő pillanatban,az autónkkal gyorsan ráhajtva az autópályára még az is a szemem előtt van hogy pontosan hol gyöngyösről pest felé az m3-as on(de ez nem fontos:) ).Szóval amikor elég sebesen rákanyarodtunk a pályára,anyu vezetett a növérem mellettem,én az ablak melett ültem.A következő pillanatban egy nagy betonoszlop közeledett felénk és éreztem a szörnyü halálfélelmet,abban a pillanatban belecsapódtunk azonnal szörnyethalhattam mert nem éreztem fájdalmat.. csak egy halk fülzúgás szerü valamit és a lelkem mintha átszállt volna a testemen kifelé.. nagyon furcsa érzés volt..ezután hirtelen képek jöttek elém a régi barátok az egyik régi barát cimborámat megöleltem és közben zokogtam annyira átjárt a szeretet érzése.Ezután mintha Isten próbára akart volna tenni még utoljára,azt most nem irom le hogy mivel, a lényeg hogy az utolsó pillanatban eszembejutott hogy mi a helyes út..,és abban a pillanatban a régi házunk ajtajánál találtam magamat a nővéremmel és az anyukámmal. Nem tudom leirni azt az eufórikus szeretet érzést amit akkor éreztem,és ami még most is élesen a szemem előtt lebeg.. kitárult a kapunk és kiléptünk az utcára egy hang szólt hozzánk "itt már biztonságban vagytok" azzal tovább mentünk ahogy az égre tekintettem nagyon sok szines lila és mindenféle szinben pompázó üstökös szerü valamik repkedtek az égen csodálatos béke és nyugalom érzet volt.. aztán felébredtem,teljesen kisírt szemekkel,engem is napokig a hatása alatt tartott,bárhova mentem iskolába,emberek közé fel voltam dobva mosolyogtam mintha szerelmes lennék:)..Azóta 5 év telt el és nincs olyan nap mikor ne gondolnék erre az álomra..

jaj! mintha én már nem álmodtam volna ilyet bár igaz hogy az az én szinte már halálomnál történt ,ilyesmi volt mint a tiéd.Nem hiszek istenben.De a a halálomkor a pokolba kerültem és ott azt mondtam "sajnálom az eddigi bűnős tetteimet ,ISTEN kérlek bocsáss meg nekem ÁMEN"Az ördög űzött ki a pokolból.És isten azt mondta én nem vagyok rossz ember csak néha elborul az eszem.Csodálkozva néztem én is azt a vakító fényt mikor a mennybe kerültem.És csodálkoztam azon is ,hogy én mitől kerülhettem ide.Mi volt az miről isten nem tudott.Bár a legfurcsább számomra az volt mikor rájöttem ,hogy én egy tróger voltam eddig :olyan ruhákat hordtam amit a punkok szoktak(mert többek közt kicsit én is az voltam)cigiztem,többször is ittam már alkoholt,és rock zenét hallgattam ,ami azért eléggé isten ellen szólt, sosem még csak egy percre sem nyitottam ki a bibliát.De isten azt mondta ,"hogy ez is egy stílus amit ha én elítélek nem vagyok isten!" és még azt is hozzátette hogy meg kell tudni bocsátani.Majd elvezetett egy helyre ahol egy olyan 10-16 ember volt. Nem tudtam kik voltak és miért hozott ide isten.De azt is elmondta hogy ők itt a családom.Sírtam örömömben.Mivel a családom nagy része már meghalt mikor én születtem.A nevüket sem tudtam.Még csak a sírjuknál sem jártam.De isten még a lehető legjobb barátaimat is megmutatta hol találom.Nem hittem volna ,hogy valaha még találkozom velük.Egy isteni utazás volt istennel együtt. Csodálatos volt.Majd azt mondta ,hogy örömmel látlak bármikor ,én erre azt válaszoltam "Látjuk még egymást".ő erre azt válaszolta "rendben de most menj vissza oda ahova tartozol" és hirtelen felébredtem.....egy temetőben.-Mi ,még mindig a pokolban vagyok?ezt csak álmodtam? megnéztem a sírköveket az egyik a papámé volt aki a világ egyik legjószívűbb embere volt.Megnéztem a temető címét....abban a pillanatban felébredtem az ágyamban.első dolgom az volt ,hogy elmenjek a temetőbe...el is mentem és ott volt a sírkő.Ami pont úgy nézett ki mint az álmomban.Nem akartam elhinni ,hogy ezt tényleg megtudtam álmodni.Napokig ezen gondolkoztam.De ez is csak egy álom volt...ami igaz mert tényleg az volt a temető címe bár a sírkő nem úgy nézett ki mint az álmomban de igaznak képzeltem.És istenben valamiért még mindig nem hiszek....de majd még meglátjuk mi lesz az életemben.

Nekem még nem volt ilyenem de van egy barátnőm akinek baja van a szívével és egyszer annyira rosszul lett hogy majdnem meghalt és. Nem volt ott a férje meg a fia sem mert dolgozott meg iskolában volt 1órát feküdt a szőnyegen mire hazajöttek gyorsan bevitték a korházba és mikor felépült azt mondta mikor elájult és kinyitotta a szemét látta a mamáját aki azt kédezte tőle hogy küzd - e még az életéért vagy jön vele egy jobb helyre erre ő azt mondta hogy nem hagyhatja itt a szeretteit és mikor kinyitotta a szemét a korházban feküdt. Egyszer olyan is volt (akkor is ő volt otthon egyedül) hogy lefeküdt aludni mert hull. fáradt volt én meg eppen hívom telón hogy át jön -e beszélgetni nem vette fel azt gondoltam kinn van majd visszahív fél óra mulva elindulok mert arra gondolok megint elájult útközben nagyon rosszul éreztem magam hogy ez nem jutott eszembe. Fel voltam készülve a látványra pl amikor elesett betörte a fejét és ott fegszik elvétezve. Rohantam. Amikor odaértem kopogtam de nem nyitotta ki senki az ajtót. Benyitottam bementem a szobákba és aztán megtaláltam az ágyon fekve. Csak alszik nyugodtam meg. Indultam ki amikor levertem az asztalrol a lámpát. Még szerencse. Mikor visszatettem gyanús volt hogy nem ébredt föl rá. Ébresztgetni keztem nem kelt fel. Ráztam már mikor felpattant a szeme. Csak meredt a semmibbe. Nagyon megijedtem vettem a telefont mikor felült pislogott és rám nézett átöleltem és megkérdeztem hogy mi történt. Úgy remegett hogy ahogy fogtam én is remegtem. Hoztam neki vizet és miután ivott megszólalt. Remegett a hangja. Azt mondta lefeküdt aludni és arra kelt fel hogy csörög a telefonja ami az éjjeliszekrényén volt. Felült és észrevette hogy a teste ott fekszik még mindig. Magára pillantott és ugyanúgy látta magát. Nagyon megijedt, meg akarta fogni a tekefont de nem tudta. Azt mondta olyan érzés volt mindha vízből lennne. Felkelt de a tesze nem mozgott. Nem bírt kimenni mert nem bírta kinyitni az ajtót. Azt sem tudta megfogni mint a telefont. (Én hívtam egyébként) elég sokáig álldogált tétlenül mikor meghallotta hogy jön valaki. Látta az ablakból hogy én vagyok az. Kopogtam ő elkezdett kiabálni hogy itt vagyok. Benyitottam de azt mondta ott volt végig melletttem nézte ahogy leverem a lámpat, ahogy élesztgetem és egyszercsak beszippantotta a teste. Felült és meg se birt szolalni . Egy ideig csak nézett a semmibe mert képtelen volt barmit csinálni. Ezt nem álom volt! Különben hogyan látott? Ezt nem úgy találta ki! Nem láthatott ájultan! En hiszek neki! Ő soha nem hazudna! Ti elhiszitek ugye?