Írnál róla véleményt?

Nos, fogadtunk pár barátommal, hogy ki tud jobb vámpíros sztorit írni.A lényeg az volt, hogy legyen egy kicsit elcsépelt, átlagos, de legyen mégis különböző, mint a többi száz, meg száz vámpíros könyv. Mindannyian írtunk kb. 5-6 A4-es lapnyit, és mindenki tettszését az én történetem nyerte el.

És elgondolkodtam azon, hogy befejezem a dolgot, és írok egy könyvet.

De előbb még több véleményre lennék kíváncsi.A neveket csak most találtam ki, a helyszín neve pedig meg sincs, tehát azt ne nézzétek!:).Igazából szerintem nem lett túl ,de azért olvassátok el.:) Itt az első oldala a történetnek:

-Jaj, hagyd már!- mondta Frederic-ennek a csajnak nincs is semmi hangja.

-Hát, nem tudom-válaszolta Lucán -szerintem ügyes.

Egy 15 cm-es tűsarkúba, bőr miniszoknyába, és hozzáillő melltartóta öltözött, fekete hajú, és valószínűleg kontaklencsétől zöldellő szemű,feltűnően szép artériákkal megáldott lány énekelt, és riszálta magát a …… … Vámpírbár színpadán.

Ez a legtöbb fiatalabb barátomat lenyűgözte. Komolyan. Szinte csorgott a nyáluk. És nem csak a szexi kinézet miatt.

Persze ez engem már nem hatott meg. A 300 évnyi kemény gyakorlat megtette a hatását.

-Hé, várj csak, nem így nézett ki a csaj az álmodban?- kérdezte tőlem vigyorogva Frederic.

Először nem esett le, mire gondol.Aztán rájöttem, és legszívesebben a torkának ugrottam volna. Lucan, Frederic, és a többiek rémült arcot vágtak,ebből pedig arra következtettem, hogy szemem pirosan izzik.De ekkor Lisa megszólalt:

-Ne vedd komolyan Fredericet, tudod, hogy milyen.-mondta könnyedén.

Ez valahogy nem nyugtatott meg. Eszembe jutott az álmom, amit Frederic az engedélyem nélkül kiolvasott a gondolataimból, és szétkürtölte a vérszívó haverjai között.

Ezt mindig is utáltam.Mármint azt, hogy gondolatolvasó, és hogy egy kicsit sem érzékeli, hogy ezért megölhetném. Végülis Én vagyok a főnök, akinek a gondolataiban tilos olvasni.

De Fredericet nem tudtam bántani. 2 dolog miatt sem.

1. Csak Frederic tudja megszerezni nekem a vért úgy, hogy ne legyen feltűnő.

2.Ő az álmomból csak azt látta, hogy menekülök. Menekülök valami megfoghatatlan, érthetetlen dolog elől.

Álmomban féltem. Ez persze furcsa, ugyanis az olyan gonosz vámpíroknak, mint én, nincsenek érzéseik. De mégis, visszagondolva emberi életemre, úgy emlékeztem, hogy ez a félelem. Futottam, de aztán elestem. És tudtam, hogy most szépen kinyiffanok, és nem leszek más, csak egy bazi nagy véres paca a földön.

Éreztem, hogy valaki rámugrik. Már szinte éreztem, ahogy elroppantja a nyakam……De ekkor feltűnt valaki.Egy lány. Pontosabban inkább egy nő. Lerántotta rólam a támadómat, a szívébe szúrt egy ezürtkarót, majd végignézte, ahogy a fájdalomtól üvöltve elporlad. A nő arcát nem lehetett pontosan kivenni, de én már sejtettem, ki az.

Frederic idáig látta az álmomat.

De amit már nem látott (hála a jó égnek), az volt az igazi csapás. Ugyanis aki megmentett, az a lányom volt. A lányom, aki gyűlöl.

Eddig nem próbálkoztam írással, és szerintem ha esetleg megpróbálnék összehozni egy könyvet, akkor nem vámpíros könyveket írnék:)

Legyetek őszínték, és mondjátok meg, hogy egy 10-es skálán mennyit érne. Vegyétek figyelembe az utóbb leírtakat, miszerint nem próbálkoztam még írással.

Köszi!:)

14/l