Kezdőoldal » Szórakozás » Könyvek » A fantasy írók a gyakran...

A fantasy írók a gyakran 10-15 kötetes regényfolyamaikkal azt a befektetést akarják visszanyerni, amit a világépítésre fordítottak?

Figyelt kérdés

Ez csak az én egyik elvetemült teóriám, de gondoljátok végig, ha valaki írni akar egy krimit, akkor csak a bűnügyet kell kitalálni meg a karakterek motivációját, hiszen a világunk földrajzi helyei, a rendelkezésre álló környezet és technológia adottak, viszonylag kevés kutatómunkát kell végeznie.

Ha valaki ifjúsági regényt ír, még ennyi dolga sincsen, elég ha figyeli, hogy manapság mi a trendi a fiatalok körében.


A fantasy azonban egészen más, ugyanis ilyenkor az írónak nem elég kitalálni a karaktereket, a történetszálakat, hanem egy komplett új világot kell felépítenie a semmiből. Ez a világépítés pedig, ha valaki elég alapos akar lenni nagyon megnehezíti az író dolgát, és jóval több munkát igényel, hiszen kvázi a saját világának "istenévé" kell válnia.


Épp emiatt gondolom azt, hogy a fantasy írók egy jelentős része épp azért ír egy adott kitalált univerzumba akár egy tíz-tizenöt könyves könyvsorozatokat, mert így hozza vissza a befektetett energiát. Sokkal könnyebb dolga van ha már egy kész világba ír mondjuk egy háromrészes előzmény trilógiát, mint felépíteni egy új fiktív univerzumot, nem mellékesen így több pénzt is kap kevesebb munkáért, hiszen a korábbi olvasóit már szintén beszippantotta az adott univerzum, így ők akkor is meg fogják venni az új könyveket, ha az két mellékszereplő szemszögéből mutatja be a történetet.


Ez csak az én szubjektív véleményem, de azt azért be kell látni, hogy szinte minden sokkötetes mű vagy fantasy vagy sci-fi, tehát úgy gondolom összefüggés lehet a világépítésre fordított munka és a könyvsorozatok hossza között.


2015. máj. 12. 16:51
 1/3 anonim ***** válasza:
100%

Én kicsit máshogy közelítem meg a kérdést. Szerintem ha valaki annyira precíz egy bizonyos világ felépítésével, hogy telerakja részletekkel, valószínűleg ugyan így áll hozzá magához a történethez, az adott karakterek jelleméhez, annak fejlődéséhez, stb., ez meg azért nem két oldal. Szóval ebben a tekintetben talán egységes a hozzáállása. Mondjuk ha egy nő sok időt és energiát fordít a ruháira, akkor hajlamosabb ugyan így eljárni a cípő-kiegészítő-smink-haj összerakásával.

Másrészt én tuti hogy elkezdenék érzelmileg kötődni. Ezeknek az íróknak éveik telnek el egy világ kitalálásával, amihez nyilván kell az is, hogy szívvel-lélekkel csinálják. Ráadáasul az írói szakma nem az, ahol te 18 évesen író leszel, aztán onnantól az a szakmád, hanem a legtöbben más munka mellett kezdik, a szabadidejüket feláldozva, éjjel, mikor mások nyaralnak, stb. Nagyfokú kötődés kell, hogy ne add fel.

2015. máj. 12. 17:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 Márciuska ***** válasza:
Szerintem is inkább érzelmi kötődés játszik itt. Ha igazán szívvel-lélekkel ír az ember, az eleve feltételezi, hogy szereti a saját kitalált világát, a figuráit, szinte abban a világban él, és nehezen tudja elengedni. Az író saját maga is rajongásból tér vissza újra meg újra ugyanabba a világba és ír hozzá mindig újabb történeteket.
2015. máj. 14. 08:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 anonim ***** válasza:
100%
De az is benne van a pakliban, hogy írás közben jönnek olyan ötletek is, amik speciel nem kapcsolódnak az adott sztorihoz, viszont vannak annyira jók, hogy egy külön történetre érettek. Kitalálódnak olyan karakterek például, amik csak mellék szereplők, viszont vannak annyira érdekesek, hogy érdemes rájuk időt szánni egy másik regényben.
2015. jún. 24. 11:39
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!