Hogy tetszik életem első regénye? Várom az őszinte véleményeket! Az első fejezet lent.

Nem kell félned. Nemsokára minden emberi érzést a birtokomban tudhatok. A rothadó hús szagát magával hozva sátáni nevetéssel kisétált a kéjjel megtöltött szobából. Napokig nem tudtam másra gondolni, csak a szavaira. Azt hitte minden méltóságot elvehet tőlem. Másnap éjjel az emberek közé kellett mennem. Magához szólított a sötétség a vér, a fények. Látnom kellett azt a csodálatos várost. Hamis fények vettek körül mindenhol. Cikáztak, ugráltak beleköltöztek a lámpákba. Milyen elragadó! Életemben újra először láttam árnyékomat önálló életre kelni és táncot járni a sötétségben. Az égen óriássá nőtt Hold mutatta az utat. Ő volt a fényőrző, és a körülötte tündöklő apró sárga pontok ragyogtak a fekete égen. Ez a világ tökéletesen megalkotta a szépséget számomra. Beleborzongtam az éj gyönyörűségébe. Az éj dallama volt legszebb aznap este. Egy hatalmas park közepén kószáltam egyedül, holott elképzelhető volt, hogy minden léptemet árgus szemekkel vámpírok figyelik. Vagy ami ennél is rosszabb, maga a mesterem ólálkodik utánam. Aki kiszívja az emlékeket az elmémből. Aznap éjjel nem a veszélyhez ragaszkodtam, hanem a kíváncsiság hajtott. Nem akartam ölni. Hamar érzékeltem a körülöttem megjelenő életet. Gyorsaságom és erőm megsokszorozódott. Átláttam a sötétségen. Megéreztem az erekben folydogáló vér illatát. Hirtelen összerezzentem, amikor két hatalmas tűzben égő szempárt láttam meg a túlsó oldalon. Tudtam, hogy nem démoni teremtmények vadásznak rám, de megrémültem a gondolattól, hogy mégis él bennem valami emberi. Hiszen a félelem berögződése nem mondató el a vámpírokról. A következő napokban kerültem a mesterem, mégis hajtott a kíváncsiság, annyi megválaszolatlan kérdésre kerestem a választ. Szobájának ajtaja nyitva állt. Körbe néztem, de a rajtam kívül senki nem volt a közelben.

Lépj be- szólított meg. Hangja gyönyörű volt. Hezitáltam, mert eddig soha nem engedett be a szobájába. Szótlanul ott álltam még egy ideig.

Ne félj. Nem bántalak. Hívott ismét. Szavai tele voltak nyugalommal. Beléptem. Nem hittem a szememnek. Káprázatos bútorok vették körül. A szoba csak félhomályban rám várt. Ágyában egy holtest volt elrejtve. Dühösen kérdeztem, mit rejteget előlem. Megnyugtatva annyit felelt.

Csak megreggeliztem- tette hozzá széles vigyorral. Evés előtt arca beesett volt, szemei bevörösödtek. Ha csak egy pillanatra belenéztél a szemébe nem volt menekülésed. Halálos kegyetlenséggel megsebezte áldozatait. Élvezettel és szenvedéllyel töltötte el az áldozatok feletti uralma. Önelégült mosollyal nyalta meg véres száját, amikor ellenfelei megrémültek a kivillantott fogak láttán. A vér és a gyilkolás iránti tisztelete nagyobb volt mindennél.