Tetszik az 1. fejezet?

Már egyszer kiírtam egy kérdést, de azóta átírtam egy kicsit. :) Hajnali két órakkor nem vághatott az agyam, az első verzióban iszonyat sok hibám volt. (persze lehet, hogy ebben is van :))

n hosszú percek következtek, a főnök titkárnője pedig idegesítően csámcsogott rózsaszín rágóján, miközben bájosan csevegett egy barátnőjével.

Nyugalom, nyugalom Josh, semmi gond, rossz napod van, de minden jó lesz. - Ismételgette magában, de hatástalan volt. Keze lába remegett mikor a főnök titkárnője szólt, hogy bemehet.

Josh benyitott az igazgatói irodába, nem érte meglepetés. Pont így képzelte el egy család nélküli, borzasztóan anyagias férfi birodalmát. A szoba méregdrága, külföldről hozatott, egzotikus bútorzattal volt felszerelve. David egy hatalmas tölgyfa íróasztal mögött ült egy stílusos bőr borítású fotelben. Kubai szivart szipákolt és kezével intett Joshnak, hogy foglaljon helyet. Egy ideig csendben fürkészték egymást, majd David megszólalt. Tömött bajusza alatt pöfékelte ki a füstöt, s úgy beszélt.

-Kedves Josh, bizonyára tudja, hogy nagyra értékeljük munkáját, de sajnos a korházat megviselte a gazdasági válság és leépítésekre van szükség.

Josh azt hitte menten ledől a székről. 6 éve dolgozott a korháznál, eddig minden rendben ment. Tisztában volt vele mi következik, de képtelen volt felfogni.

-Sajnos ez magát is nagyban érinti- folytatta David- jövő heti hatállyal megszűnik a munkaviszonya. –

Josh érezte, hogy zúg a feje, nem értett semmit. Már nem is figyelt a szinte epikusan mozgó bajszos férfira, legszívesebben kifutott volna a világból, hátrahagyta volna ezt az egész rettenetes porfészket. De nem tehette, helyette émelyegve kisétált az irodából, s rohant a korház mögött parkoló kocsijáig. A járókelők értetlenkedve néztek rá, de őt most ez a legkisebb mértékben sem érdekelte. Nem tudta miért történik ez vele, úgy érezte el van átkozva.

Fél óra múlva csalódás és az óriási düh mellett újra előjött benne az elátkozottság érzése, amikor egy bőrfejű, fél kilós aranyláncot hordó, kigyúrt állat szállt ki a fekete BMW-ből.

Tudta, hogy ezt nem ússza meg szárazon… Már megbánta, hogy oly elhamarkodottan szitkozódott, de most ez már egyáltalán nem számított. Ahogy jobban megnézte az alakot még jobban inába szállt a bátorsága. Már megbánta, hogy oly elhamarkodottan szitkozódott, de most ez már egyáltalán nem számított… Látszott rajta, hogy élete nagy részét konditermekben töltötte. Legalább kétszer akkora volt mint Josh, aki alig százhetvenöt centiével és hetvenöt kilójával aligha szállhatott harcba. Egy biztos, ez több súlyzót fogott életében, mint könyvet- gondolta verejtékezve. Próbálta megőrizni nyugalmát, gyorsan megnyomta a központi zár gombját, s sebesen gondolkodott, hogy másszon ki a szorult helyzetből. Tudta, hogy az álló kocsisor miatt nem tud elhajtani. A hústorony eközben vészesen közeledett, Josh szinte hallotta vérszomjas fujtatását.

-Nah, mivan csibefalat, told ki a képedet!!!- üvöltött a százhúsz kilós behemót, miközben eszeveszetten csapkodta a szélvédőt.

Ebben a pillanatban egy kétségbeesett sikoly rázta meg a környéket. Egy csapzott női alak rohant a félhomályban. Ruhája rongyos volt, néhol cafatok lógtak le róla, velőtrázóan sikoltott miközben, mint egy űzött vad rohant át a kocsik közt, s eltűnt az út túloldalán.

A pillanatnyi meglepetést kihasználva Josh kirontott a kocsiból, s rohant ahogy csak bírt. Üldözője későn eszmélt, s így hatalmas előnyre tett szert. Josh imádkozott magában, hogy ellóghasson, pedig soha sem volt vallásos. A közeli háztömböt megkerülve bevágódott egy kapualjba, s majd szívbajt kapott, amikor egy alakba ütközött. A nő volt az. Húszas éveiben járhatott, szőke haja, mely a válláig ért, most koszosan, nyirkosan lógott az arcába. Törékeny testalkata megviseltnek látszott, egy élőhallott látszatát keltette csont fehér bőrével, s feldagadt szemével. Vastag pulóvere szakadozott volt, farmert viselt, s hiányzott a fél pár cipője. Kétségbeesetten szorította csontos kezét Josh szájára, s másik kezével mutatóujját szája elé emelve intette őt csendre. Josh érezte, hogy a szökevény keze borzasztóan remeg, s az kétségbeesve nézett rá.

A doktor halálosan megrémült, nem értette, hogy mi történik. Nem látta sehol a nő üldözőjét, nem tudta mire vélni ezt a viselkedést, bár a kinézetéből következtetve nem kérdőjelezhette meg, hogy hatalmas bajban van. Néhány feszült perc után az ismeretlen kidugta fejét a kapualjból, körülnézett, majd elengedte Josh száját, s mintha kissé fellélegzett volna.

-Ki maga?- szólt néhány másodpercnyi vonakodás után folytott hangon a férfi.

A nő egy pillanatra megmerevedett majd a falnak dőlt, hogy megőrizze egyensúlyát.

-Sajnos én… Én nem tudom.- Hebegte a távolba bámulva, s a következő minutumban mint valami megkínzott rongybaba rogyott a földre.