Ez milyen lenne prológus félének?

Lehet, hogy talán rövid, de kíváncsi lennék, hogy mit gondoltok róla... Hatásos-e vagy túl szimpla esetleg?

Íme:

Legdrágább és egyetlen fivérem!

Ennek a levélnek el kell jutnia hozzád. Tudnod kell, hogy döntöttem. Ráébredtem arra, miként szabadulhatok meg a súlyos tehertől, amely a lelkemet nyomja s melyet hosszú időn át voltam kénytelen titkolni. Gyáva voltam és gyáva is maradtam, erre nincs mentség. Úgy érzem, már semmi nincs meg bennem abból a bátorságból, amit valamikor talán magaménak tudhattam. Most is elborzaszt a gondolat, hogy idáig jutottam, de menekülnöm kell. Anélkül viszont , hogy e levelet meg nem írhatnám, hogy Tőled el nem búcsúzhatnék, nehezen szánnám rá magam a tettre. Hálás vagyok tehát a Sors szeszélyének, hogy ezekben a percekben nincs senki aki akadályozna, aki tekintetével őrizné minden mozdulatomat vagy durván kicsavarná kezemből a tollat... Nem, végre egyedül vagyok és a gondolataim tiszták. Írhatok Neked és remélhetem, hogy szavaim el jutnak hozzád... Sikerül megtörnöm azt a rettegést ami mind ez idáig fájdalmas némaságot erőltetett rám és lakattal zárta ajkaim. De nagy ára lesz merészségemnek. Egyetlen vigasza lehet ezután csak kárhozott lelkemnek... Te, drága fivérem, te tudni fogod, hogy miért tettem. Ugye megbocsátasz majd nekem? Vagy talán gyűlölsz majd ? Mert elhallgattam előleld miféle állapotba taszítottak, hogy belebetegedtem balsorsomba, mert nem tudtam a szemedbe nézni. Hiszen szégyent hozatom családunkra. Olyasmit tűrtem el melynek következményét aligha tudnám eltitkolni...Képtelen lennék elviselni annak tudatát, hogy miattam, alig hogy megkezdődik, egy ártatlan élete pecsételődik meg a tisztátalanság bélyegével. A kegyetlenek engem látnak majd benne és én képtelen lennék megvédeni a szégyentől, mert valóban hibáztam.

Az tett tönkre és kínzott meg így, akinek valamikor naivan Atyánk is hitt. Ó, Te voltál az egyetlen, aki megsejtette miféle szörnyeteg is ez az ember! De Veled ellentétben nekem nem volt más választásom. Nem hibádztattlak azért hogy el mentél... Mert így senki nincs, aki elhatározásomban megingathatna, aki karon ragadhatna és vissza húzhatna a mélyből a felszínre... Nincs olyan akinek a szemébe kellene néznem és azt mondanom: ''Igen, öngyilkos leszek.''

Mert ez az egyetlen lehetőségem...