SZJG: C+R éjszakája. Mit szóltok ehhez? Itt találtam gyakorikérdésen, és átalakítottam. (persze nem lett benne áttörő változás, csak kíjavítottam ami nem oda illett)?

Az ágyon olvastam, mikor Cortez egy pólóban és alsónadrágban (én is pólóban és bugyiban voltam) és egyből felém jött.

- Ne félj! - súgta a fülembe.-Gyere, nézzünk valami filmet!

Odabújtam a vállához, ő szorosan átkarolt, és valamit néztünk, de fogalmam sincs, mi volt a képernyőn. A szívem majd kiugrott a helyéről, és éreztem, hogy Cortez is szaporábban veszi a levegőt. Végül erőt vettem magamon, és adtam egy forró, nedves puszit a füle tövére. Megborzongott, de nem mozdult. Elkezdtem cirógatni a pólóján keresztül, de a kezem szó szerint reszketett. Kis idő múlva felült, kikapcsolta tv-t, és szorosan hozzám bújt. Mélyen a szemembe nézett, megsimogatta a hajamat.

- Biztosan akarod? - kérdezte. Némán bólintottam. Elkezdett csókolni, egyre vadabbul, egyre szenvedélyesebben. Eddig is csodálatos volt vele csókolózni, de ez valami egészen más volt. Azután…azután elkezdett simogatni. Ez teljesen új érzés volt, szó szerint nem kaptam levegőt. Óvatosan felhúzta a pólómat, én pedig felemeltem a kezemet, hogy segítsek neki. Még soha nem látott így senki. Azt hiszem, rákvörös lehettem, de ez nem számított. Finoman simogatott, és megpuszilta a mellemet. Áááá… Én is simogattam őt, egyre bátrabban, mire hirtelen felült, és ő is levette a pólóját. Rajtam csak bugyi, rajta csak alsónadrág volt már. Tovább simogatott, csókolgatott, és én is egyre merészebb lettem. Azt hiszem, egy ilyen helyzetben az ember nem tud mérlegelni, aggódni, így csak átadtam magam az érzéseknek. Cortez óvatosan lejjebb haladt a kezével, lassan, közben simogatva lehúzta a bugyimat, és picit később én is bátrabb lettem, lehúztam az alsónadrágját. (persze bénáztam kicsit, úgyhogy segített).

Biztos szeretnéd?-kérdezte-Biztos.

- Vigyázok rád, ne félj! - suttogta a fülembe. Mélyen a szemébe néztem, és megráztam a fejem. - Nem félek, bízom benned – válaszoltam.

Finoman tovább simogatott, egyre lejjebb, és én is simogattam őt…(igen, én is, igen, OTT is),

Cortez felült, elvett egy kis csomagot a szekrényről, majd óvatosan kibontotta, és az óvszert feltekerte magára. Tágra nyílt szemekkel néztem! Ilyen nem létezik! Enyém a világ legönzetlenebb, legfigyelmesebb fiúja! Aki képes óvszert használni, csak hogy ne nekem kelljen gondoskodnom a biztonságról!

Amikor végzett visszafeküdt mellém, csókolgatott, simogattuk egymást, és egyre szaporábban kapkodtuk a levegőt az izgalomtól, és persze egymástól. Azután Cortez kicsit megemelte a csípőmet, és miközben folyamatosan a szemembe nézett, lassan belém hatolt. Feljajdultam, mire azonnal megállt, és kérdőn nézett rám.

- Minden rendben! – mosolyogtam rá, mire óvatosan mozogni kezdett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájt, de az a kicsi fájdalom hamar elmúlt, és egyre kellemesebb érzések kerítettek hatalmukba. Egyre szorosabban öleltük egymást, és egyre gyorsabb lett a ritmus…

Azután Cortez hangosan felnyögött, és rám borult. Ziháltunk mindketten, és folyamatosan simogattuk egymást. Lassan lecsillapodtunk. Cortez mellém feküdt, és mélyen a szemembe nézett. Nem szólt semmit, nem kérdezett, csak nézett. A szemében valami olyat láttam, amitől sírnom kellett. Könnybe lábadt szemmel elmosolyodtam, bólintottam egy picit, majd magamhoz öleltem. Megkönnyebbülten sóhajtott, megsimogatta a hajamat, és megcsókolt. Oldalra fordultam, ő a hátamhoz simult, így aludtunk el.

Reggel arra ébredtem, hogy felkönyökölve engem néz. Olyan zavarban voltam, hogy azt hiszem, rákvörös volt a fejem. Elmosolyodott, megölelt, és a fülembe súgta: - Jó reggelt! - Szia! - suttogtam.

És elkezdődött egy új nap, egy új életben…