Érdekelne titeket egy ilyen könyv?

Elkezdtem írni egy regényt, ami eléggé kapcsolódik a Portal/Half Life játék univerzumhoz, de picit talán más. Mivel ugye ezek a jogok nem az enyémek, ezért sosem adhatom ki, de titeket érdekelne. Itt van a legeleje, itt tartok jelenleg. 13/F

Minden egy ködös téli napon kezdődött. Csípős, hideg szél fújt, szinte ömlött a hó az égből. Az az idő, amikor kevesen járnak az utcákon, és aki mégis, annak valószínűleg jó oka van rá. Nos, ebben az esetben az utcában sétáló egyetlen embernek valóban jó oka volt rá.

Cave Johnson nagy reményekkel készült fizikusnak, ám új munkahelyén töltött első napja után kirúgták. Magas, jól fésült, barna hajú férfi volt, elég feledékeny és szétszórt típus.

Első napja az Higiénikus Zuhanyrózsa- és Fülke Gyár-ban nem sikerült túl jól. Munkája egy új, forradalmian higiénikus és modern zuhanyfülke kifejlesztése lett volna, egy új típusú zuhanyrózsával egyetemben. Kellemesen fogadták, kapott egy saját kis irodát, egy apró asztallal, és egy fehér szinű iskolai táblával, amihez zöld kréta járt. A cég Fordított Ötlettábla Kreatív Elméknek néven emlegette, és hatalmas innovációnak tartották.

Az első órában csak ült a szobában, és felfigyelt arra, hogy tökéletes csend van, és senki sem néz be hozzá. A második órában elhatározta, hogy felfedezi újdonsült munkahelyét, de nem jutott semmire. A fényt egy apró izzó szolgáltatta, ugyanis ablak nem volt. A friss levegő egy plafonon lévő nyíláson érkezett, a falak és az ajtó pedig minden zajt kiszűrtek. A harmadik órában elkezdett szórakozottan firkálgatni, de műveinek semmi köze nem volt munkájához, így a negyedik órában megpróbált a feladatra koncentrálni. Az ott dolgozók semmilyen támpontot nem adtak, csupán szerződésében volt leírva feladata.

Először a zuhanyfülkén kezdett el dolgozni. Megfordultak a fejében speciálisan nyíló ajtók, fertőtlenítő berendezések, liftek, beléptetőrendszerek. Minden aminek csak a legkisebb köze is lehetett egy forradalmi zuhanyzófülkéhez. Az ötödik órára már zsongott a feje a zuhanykabinoktól, ám az egyik, jegyzetei közt árválkodó ötlet felkeltette a figyelmét. Egy tér-átjáró volt, ami elvileg korlátlan távolságból fénysebességgel kötötte volna össze a bejáratot a fülkével. Nem hangzott túl gyakorlatiasnak, sőt szigorúan elméleti volt, ráadásul nem voltak nyilvánvaló előnyei sem. Hallott viszon tudosokról, és az elméleteikről, amelyek elméletben lehetővé tették volna a szerkezet megépítését.

Keresett egy ollót, kivágta a rajzokat a papírról, és belerakta egy dossziéba, majd ráfirkantott egy nevet, ami jól hangzott, és jellemezte a technológia működését. Portál. Már épp eltette volna táskájába a terveket, amikor két öltönyös fickó nyitott be az irodába. Katonásan nyírt hajuk és övükön lógó pisztolyuk nyilvánvalóvá tette, hogy nem a cég dolgozói által írt üdvözlőkártyákat hozták el Johnsonnak. Az egyik a szobát kezdte el vizsgálni, a másik elvette Johnson jegyzeteit, és a Portál terveit is kitépte kezéből, majd elvette a krétáit és ceruzáit is. Johnson meg sem bírt mukkani a meglepetéstől, az öltönyös fickók pedig szó nélkül, dolguk végeztével magára hagyták irodájában jegyzetei és igazából minden nélkül.

Még több mint egy óra volt hátra munkaidejéből, és a cég nem engedélyezte, hogy dolgozói elhagyják kijelölt munkaterületüket, így jobb dolga nem lévén, a falra függesztett óra csigalassan mozgó mutatóit bámulta.

Pont egy órával a munkaideje lejárta előtt, három alak nyitott be irodájába. A két szélsőhöz már kellemetlen emlékei fűzték, a középsőt viszont nem ismerte. Alacsony fickó volt, unott tekintettel, és elegáns, de nem túl rendezett öltözettel. A mellette álló gorillákkal ellentétben úgy látszik ő rendelkezett a beszéd képességével, amit ki is használt.

- Mr. Johnson.

Ennyit mondott, ez a két szó egy pillanatra visszhangzott az apró szobában. Cave nem válaszolt, mert úgy érezte, az alak úgy is csak beléfojtaná a szót. Hosszú másodpercekig minden mozdulatlan és néma volt, majd a fickó elkezdett körbe-körbe járkálni Cave asztala körül, miközben néha végigsimított az asztal szélein. Idegesítő pojáca volt.

- Ugyebár ön bizonyára tudja, mivel foglalkozunk mi itt. A feladatunk, hogy forradalmi, új típusú zuhanyrózsákat és zuhanykabinokat fejlesszünk legfőképpen a kormány, vagy a kormányhoz közel álló nagyvállalatok számára. Ismétlem fejlesszünk. Nem az hogy be is fejezzük a terveket. A cég évek óta működik, érdemi munka nélkül, ez egy alibivállalkozás. Mi itt nem díjazzuk a kreatív ötleteket, csak az unalmas és egyhangú – és ami a legfontosabb, valódi eredmény nélküli munkát. Ön úgy látszik ezt nem képes felfogni. A feladata egyszerű. Ül az irodájában, és nem csinál semmit. Felőlem írhat verseket, aztán galacsinná gyűrheti őket és célbadobhat velük a kukába, nem érdekel. Szökőévente egyszer előállhat egy tervvel, amit leadhat az igazgatóságon, de ez sem kötelező. Ha jól végzi a munkáját megkaphatja az Év Szorgalmas Dolgozója, vagy az Év Kreatív Ötlete díjat. Önnek tulajdonképpen semmit nem kell csinálnia, és az állam finanszírozza a céget, így az ön munkáját is. Azt hiszem, mondanom sem kell, ezek fantasztikus munkakörülmények, a legtöbben csak álmodnak ilyenekről. Tehát még egyszer, és utoljára megkérdezem. Hajlandó betölteni az állást vagy sem?