Pár kérdés azokhoz, akik könyvet írnak (? )

1: Megvan nagyjából az, hogy miről akarok írni, még ha nem is konkrétan van meg minden apró részlet. Útközben is beleszövök dolgokat.

2: Kiírom valahova jegyzetbe, hogy el ne felejtsem, aztán amikor haladok a történet írásában, meglátom, hogy beleszőjem-e.

3: Ihlettől függ. Ha megvan, miről írok, akkor nagyjából képben vagyok, hogy kikről fog szólni.

4: Ahhoz, hogy az olvasó könnyen el tudja őket képzelni, esetleg könnyebben azonosuljon velük, részletesen írok róluk. Bár vannak olyanok, akik szeretik mások fantáziájára bízni ezt.

5: Akkor írok, amikor eszembe jut valami jó. Sosem erőltetem. Én abban hiszek, hogy "útközben", ahogy alakulnak az események, akkor toldok még hozzá néhány dolgot.

6: Nem veszem kötelezőnek az írást. Elkezdem, írok, amikor van ihlet, kedv. Akár hónapok is telhetnek el úgy, hogy nem nézek rá, aztán újra előveszem. Átolvasom, hogy eddig mit írtam, aztán ha úgy gondolom, akkor alakítok még rajta. :)

1. Nekem van egy alapsztorim, amit írás közben teljesen átalakítok, és a végeredménynek általában már semmi köze sincs az első ihlethez.

2. Gyakran előfordul, és kis gondolkodás után, ha jónak tűnik mindig beleszövöm a történetbe. :)

3. Először a történetet a főszereplővel, majd a szeszélyeimtől függően hozok be új embereket, vagy távolítok el régieket.

4. Alapból elég pontosan kitalálom őket, majd az egymással való kapcsolatukat alakítgatom, ahogyan sodor a regény.

5. Amint eszembe jut valami, rögtön leírom, így történhet az, hogy 10-20 egy vagy két oldalas kezdemény van a gépemen. Ha kigondolnék mindent, ráunnék az írásra, így ügyelek rá, hogy sose gondolkodjak az aktuális munkámon, különben nem tudom meglepni magam.

6. Ha nincs kedvem hozzá, félreteszem, írok valami mást, és fél év múlva a meglévő alapot teljesen átdolgozva folytatom. Egy-egy lendülettel, mikor szinte csak a történetben élek, úgy 120 oldalt tudok megírni, ezt körülbelül olyan 2-3 hét alatt, mert elég elfoglalt vagyok.

1. Nem gondolok ki minden apró részletet, de elég azért nem teljesen spontán írok.

2. Igen, történt már, sőt szinte mindig ez van. Ilyenkor átgondolom, hogy mennyire lenne nehéz beépíten az eddig meglévő részletekbe, és ha nem kell teljesen újra kezdenem, akkor beleírom.

3. Egy alapsztorival kezdem, de a részletek előtt a karaktereket alkotom meg.

4. A főbb szereplőket nagyon alaposan megtervezem, néha le is rajzolom őket, de a mellékszereplőket már nem szoktam ennyire részletezni.

5. Minden rezdülés általában nincs meg, de azért kicsit átgondolom, hogy mit hogyan fogok csinálni.

6. Tekintve, hogy általában a magam szórakoztatására írok, ha megunom, abbahagyom. Sokszor csinálom azt, hogy egy idő után visszaolvasom az ilyen félkész dolgokat, és folytatom őket.

1. Spontán írók, de azért van egy alapsztorim, amit néha megváltoztatok. Mikor milyen kedvem van. Asszociációs írás.

2. Ha ihletet kapok, és valami új jut eszembe, muszáj leírnom, itt is az asszociációs írás lép életbe.

3. Van egy főszereplőm, akit elképzelek fizikai valójában, jellemileg, és van egy alap ötletem vele kapcsolatban, és e szerint írom meg a történetet, illetve a többi szereplőt is hozzá igazítom.

4. Menet közben dolgozom ki a szereplők jellemvonásait.

5. Elkezdem írni ha megvan az alapsztori. Elkezdeni nehéz, a többi már gyerekjáték.

6. Nem eröltetem. Ha van ihlet akkor úgyis lesz kedvem írni, ha meg nem, akkor minek eröltetni? Ha nagyon akarnám, akkor visszaolvasnám az utolsó oldalakat, és átalakítanám úgy hogy izgalmasabb, színesebb legyen, azért, hogy motiváljam magam az írásra.

1) Igen, minden részletét kigondolom, utána írom le. De valahogy mindig jönnek új dolgok, de ez a változás elhanyagolható, mert mindennek megvan a maga helye már.

2) Igen, történt, de ezt így nem lehet megmondani, hogy beleszövöm-e vagy nem. Átgondolom, és ha nem illik bele, vagy ha túl sok ez már, akkor eldobom. Valamikor meg egyszerűen nem hagyja magát, és a gondolat nem engedi, hogy eldobjam.

3) Először a sztorit, de van, hogy a szereplőket. Van, hogy amikor jön az ihlet, egyszerre jut eszembe egy sztori és egy karakter, mert az úgy adja magát.

4) Mindenkit alaposan kidolgozok, különben nem lesz természetes a karaktere, klisés lesz és gagyi.

5) Ez nehéz kérdés. Egy írásomat szinte töröltem, mert nagyon sántított és újraírtam. Mindenképpen próbálgatni kell, és követni a vázlatot. Szóval alapsztori után rögtön írok, de elképzelhető, hogy az egész rossz és újraírod (tehát nem végleges az alapsztori után).

6) Van olyan, hogy alkotói válság. Hónapokig is tarthat. Volt egy-két kisebb történetem, aztán azokat teljesen töröltem, mert rosszak voltak, az alaptörténet nevetséges, gagyi és gyerekes volt. És már az ötlet sem tetszett. Idén szeptemberben lesz 3 éve, hogy elkezdtem egy könyvet és még nincs kész és legalább 5-6 évig nem is lesz, mert annyira komplex. Ettől nem tágítok, ez nem hagyja magát eldobni, szinte már eggyéváltam vele. Ennél is van, hogy nem tudok mit írni (hónapokig!), akkor pihentetem. És amikor újra előveszem, eszembe jut sikminden. Ha pedig egy fejezetet nem tudok betűvel megtölteni, azt a részt kihagyom és akkor csak két oldalas lesz a fejezet.

1. Nálam ez úgy van, hogy írok egy cselekményvázlatot azokkal a dolgokkal, amik mindenképpen bele kell, hogy kerüljenek a történetbe ahhoz, hogy a fordulatok és a cselekmény értelmet nyerjen, és olyan irányban haladjon, hogy az érthető legyen, logikus, és ne legyenek benne logikai fekete lyukak. Egyébként a cselekményvázlatot fejezetenként írom meg, de valódi írás közben van, hogy eltérnek egyes részek.

2. Sokszor volt már, hogy történet írás közben eszembe jutott egy érdekes ötlet, amit ilyenkor azonnal leírok, és azon gondolkodok, hogy illene-e a történetbe. Ha úgy döntök, hogy érdemes beleszőni, akkor beillesztem a cselekményvázlatba.

3. Általában úgy van ez nálam, hogy először egyedül a főszereplőben vagyok biztos, hogy kicsoda, akit meg is írok részletesen, aztán agyalok a történeten, és a szereplők eközben formálódnak meg a fejemben. Egyszóval a kettő valahogy együtt születik meg.

4. A karakterek jellemét egész pontosan kidolgozom, hiszen ahhoz, hogy hihető, hús-vér emberekről tudjak írni, nekem kell őket a legjobban ismernem, és nem elég, ha csak hébe hóba tudok róluk ezt azt. Egy igazán hihető karakter rendelkezik minden olyan dologgal, mint a félelmek, vágyak, eszmék, világnézet, és komplex háttértörénet, aminek köszönhetően olyan a karakterünk, amilyen. A történetbeli szerepüket nem tudom pontosan előre, van egy elképzelésem, de az nálam a cselekményvázlat írásakor szokott kiderülni. Egyébként, véleményem szerint, ha a karakterek gyengék egy nagyon erős történetben, akkor már a történet sem lesz igazán maradandó élmény, hiszen a karakterek, akiken keresztül végighaladunk a cselekményen, nem hagynak mély nyomot bennünk. Ezért is nagyon fontos az összes szereplőt jól kidolgozni.

5. Én eléggé maximalista vagyok, és hajlamos vagyok minden előre eltervezni, hogy az úgy menjen, ahogy én akarom :D Azonban az, hogy mindent tudok a történet alakulásáról, nekem nem vesz el az írás élményéből. Sokszor van viszont, hogy mindent eltervezek, aztán a karakterek mintha saját életet élnének, és teljesen mást csinálnak, mint amit megírtam nekik. Ilyenkor nem bosszankodom, csak megnézem hogy ez esetben milyen formában kell változtatnom a cselekményen :)

6. Azt mondják, hogy a jó írók akkor is írnak, ha semmi inspirációjuk sincsen, mert csak így lehet befejezni egy regényt. Én úgy vagyok ezzel, hogy csak hobbiból csinálom, főként a magam szórakoztatására, ezért akkor írok, amikor kedvem van. Az viszont gyakran előfordult velem, hogy írás közben eszembe jut egy teljesen másik ötlet, ami annyira felvillanyoz, hogy képes vagyok otthagyni a jelenlegi történetemet, és belekezdeni egy teljesen újba.

Az, hogy nincs kedved tovább írni egy történetet, valószínűleg elő fog veled fordulni. Ilyenkor ne erőltesd, rakd kicsit félre, és tanuld meg újra szeretni, aztán folytasd. Erre szerintem nincs más módszer :)

(20/L)

1. Általában kigondolom, hogy kezdjem el, mi lesz az alapsztori, a többi pedig jön magától

2. Igen, történt már ilyen. Van, hogy beleszövöm a történetbe, de van, hogy elvetem, és a következő sztorimba rakom bele.

3. Először a történetet, és a főszereplőt, majd mindenki mást.

4. Alaposan kidolgozom a szereplőket, elvégre nem lehet, hogy valaki az egyik pillanatban valami nyámnyila senki legyen, a másikban meg valami kemény, menő arc.

5. Általában előre elgondolom, de van úgy, hogy később teljesen máshogy jönnek a dolgok.

6. Sajnos igen, abbahagyom. De később mindig visszatérek rá. :)

Remélem tudtam segíteni! :)

15/L