Ti mit vártok egy fantasy könyvtől?

Szia,

Előszöris vannak dolgok amiket minden könyvtől elvárok, hogy a cselekmenz érdekes legyen, ne legyen túl elhúzva, csak, hogy teljenek az oldalak, de azért legyen kidolgozott, részletes és, hogy kapcsolódni tudjak a szereplőkhöz, nem kell feltétlenül szeretetreméltónak lenniük, sőt a legtöbb konyvben van olyan akinek a puszta említésétől egy tehénbe dugnám a fejemet, de szeretem ha azok részletesek, egy bizonyos szintig valóságosak és ha már a humor említetted, az az egyik nagy gyengepontom. Imádom, ha egy szereplőnek van humora, valamint a szituációból fakadó humornak is nagyon tudok örülni. Nincs is annál jobb, mint mikor hangosan nevetek olvasása közben. Na de, hogy a te kérdésedre konkrét is válaszoljak egy fantasy könyv meghatérozója a kitalált világa. Azt várom el, hogy ez jól felépített legyen, nem kell benne 100 féle lény legyen, de a világnak ne legyenek vakfoltjai. A könyv/sorozat során meg akarom ismerni azt a világot, azt is, hogy az hogy tud működni, a kitalált és valós elemek hogyan ötvöződnek vagy éppenségel, hogy maradnak titokban egymás elől. Én igazán nem vagyok az a kötekedős tipus, és igazán el lehet mondani rólam, hogy egy pár csili-vili fegyverrel, harcjelenettel, vagy egy szívdöglesztő szereplővel el lehet terelni a figyelmem, de ha még énis észreveszem, hogy a történet sántit valahol, akkor ott mar bajok vannak. Az eddig nem ismert lényekről pedig csak annyit, hogy szeretem ha beleillenek az alkotott világba, a bemutatásuk részletessége pedig a történetben betöltött szerepüktől függ.

Tudom, hogy máris túl sokat írtam, de még szeretném ajanlani Neked az Üvegtrón sorozatot Sarah J. Maastől.

Nekem az kell, hogy természetes legyen minden (még akkor is, ha fantasztikus lényekkel van tele a világ). Legyenek természetesek a reakciók, a szereplők emberiek legyenek. Az kell nekem, hogy körül vegyen a világ. Ezt úgy lehet elérni szerintem, hogy mesélsz az ottani szokásokról, felvázolod a családfát (ha van), leírod vázlatosan, információ szinten, hogy ki kivel milyen kapcsolatban van, stb. Nem muszáj, hogy egy megemlített személynek bármi köze legyen a főszálhoz.

Szerintem ez fontos: mutasd be úgy a világot, mintha te ott élnél, legyen kicsit hétköznapi (=>összefutsz érdekes emberekkel, ráesett a lábadra valami, legyen a főszereplőnek is rossz napja, legyen ő is ingerült, fáradt, vagy jöjjön rá egyszer-kétszer az öt perc...)

Akkor tudod bevonni az olvasót a regény világába, ha ő azonosulni tud valakivel. És akkor azonosul, ha a főhős vagy a fontos szereplők nem Olümposzig emelkedett, világmegváltó héroszok, még akkor sem, ha tényleg megváltják a világot.

Szvsz el vagy tévedve, és legfeljebb filmen láttál Gyűrűk Urát mint fantasyt.

Részletezés helyett had ajánljam hogy inkább olvass el pár Conan-novellát, Andre Nortontól a Csillagember Fiát, mert a humor, a részletek, lények meg ilyesmi mind csak másodlagos hozadék, amikre építeni csak tönkreteszi a művet.

Conanben például mindig jön egy új szörny - amit a novella végeztével már el is lehet felejteni, csakúgy mint a csajt akivel éppen *khm* összejött. Őa tipikus "nyit ajtó, öl szörny, kincs összeszed, királylánymeghág" fantasyhős, és imádják.

A csillagember fiában meg össz-vissz van 1, azaz egyetlen darab "lény", gyakrolatilag nincs benne humor, a részletek meg csakis az ami elengedhetetlen hogy legyen.

De mondhatnánk még pár izgalmasabb felvezetést, mint mondjuk A Nagy Kereszteshadjárat, amiben egy század kereszteslovag kardokkal elfoglal egy ufo-t, de végig megmarad fantasy, nemcsúszik át sci-fibe.

A fantasy "lényege" nagyjából az epikus kardos-varázslós harcok, leegyszerűsített karakterrajzok, nagymellű nők és izmos pasik. Lehetőleg fantáziadús/kreatív környezetben, ahol nem kell bebifláznom a teljes tündenyelv-szótárat, csak elmegyek a vulkánhoz levágva 1000 orkot bedobni a gyűrűt, ahova pedig sassal 5 perc alatt elrepülhettem volna.

A fantasy nem az epikus fantasy és nem is a sword'n'sorcery, hanem ennél kissé tágabb zsáner. Persze, ha a kérdező az utóbbit akarja írni, akkor ne szórakozzon sokat az északi tájvidék talajtanával, ez igaz, de azért ha ő humoros fantasyt szeretne írni, hát írjon! Azért nehogy már Pratchett ne legyen fantasy, mert megőrülök!

Az is igaz, hogy amiket a kérdező szeretne, azok csak a körítés, a "só". A lényeg a történet, amire egy percig nem kíváncsi, valószínűleg az már készen van. Akkor ahhoz mérten dolgozza kia világot: "kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci" elven. Monumentális történeti ívhez monumentális helyszín, ennek megfelelően részletesen bemutatva, legalább érzékeltetve, hogy mennyire piszkosul nagy az egész. (Elvileg ezért vacakol a szerző az ilyen piszlicsáré dolgok bemutatásával, mint családfák meg tünde nyelvek. Tolkien más tészta, egy maximalista nyelvésztől nem is vártunk mást.) Ha az egész egy egyszobás monodráma, valószínűleg a kuytát nem érdekli, hogy odakint milyen növények nőnek, ha semmi közük a sztorihoz. Lényekkel sem feltétlenül kell telepakolni a világot, ha nem eredetiek vagy nem adnak pluszt.

A humor meg... jól jön, kell is, de ha nem erre akarsz építeni, ne vidd túlzásba, mert elveszi a drámát. De a humor minden ajtót megnyit, jó módszer az olvasó szimpátiáját felkelteni (kivétel, ha rossz humorod van... akkor inkább Conan, a faarcú jöjjön és henteljen).