Mi a véleményetek az írásomról?

Ez egy elég gagyi sztori. Ettől sokkal, de sokkal jobb ötleteim vannak. De azokat nem akarom tönkretenni a botlásaimmal. Ezért egyszerű történetet dolgoznék fel gyakorlás képpen.

Szeretném megtudni, láttok-e bennem fantáziát? Egyébként a sztori az volna, hogy van Mesi. Megismerkedik Erikkel. Akivel a nagy vonzalom csak úgy berobbant. És elfelejtenek arról beszélni hogy ki mit csinál. De sok a közös bennük. Érdeklődésük. Nézeteik. Így később kiderül hogy Erik most végezte az egyetemen az első évét. Így 5-6 év van köztük. Mesi pedig tanítónő. És van egy lánya akit egyetem alatt szült meg. Ő Lili. Az apja nem vállalt felelősséget. Ezért ő nincs a képben. És akkor az elfogadás lehetni Lili felől, meg a megbélyegzések a környezet felől. Hogy ezt a kapcsolatot még sem kéne.

Nos tudom elég sablon sztori, de annak is szántam. A lényeg hogy gyakoroljak, mint már mondtam.

És itt volna a sztori eleje:

#1

A kezeim mosogatóvízben úsznak. Kiáztak. Sóhajtok, majd igyekszem minél gyorsabban eltűntetni a sok mosatlant. Felkapom a konyharuhát, felitatom a vizet a kezeimről. Az utcán egy-egy autó elhalad. A telefonom megberreg a farzsebemben. Helga az. A forró víztől a kezeim hője benedvesítik a képernyőt, alig sikerül felvennem. Invitálást kaptam péntek estére, csajos buli cím alatt. Ugyan csábító volt az ajánlat. Belegondoltam milyen lenne a fiúk nélkül, újra pezsgést érezni. Aztán rádöbbentem, hiába nem kell látnom, ahogyan velem szemben mindenki mellet ott a lovagja, akkor is csak róluk fecsegnénk. Ötödik felkérés után is visszautasítottam és megköszöntem a meghívást. Megígértem még átgondolom, de legbelül mindketten tudtuk, hogy nem megyek. Sóhajtok. Majd azon gondolkodom, hogy manapság annyira nyomorultul érzem magam, hogy folyton ezt teszem. Ezekért, a rossz dolgokért is sóhajtok egyet. Körülnézek, és üresség ölel át. Lefekszem a kanapéra és próbálok kizárni mindent. Nyugtatom magam, minden rendben. Meg van mindenem, amit kívánhatnék. Ez az életem, tartozom másoknak, azzal hogy így élek tovább. Kinyitom a szemem, a plafon néz le rám teljes sajnálattal. Olyan szúrósan néz, hogy inkább visszacsukom a szemem. Befordulok a kanapé táblájához. Elzárkózom a fénytől is, majd álomba merülök.

#2

Péntek 13:24. Felszállok a villamosra. Számomra vége a hétnek. Hétfőn kezdődik és pénteken zárul. Fiatalok nyüzsögnek körülöttem. Lassan vége a tanítási évnek, már a visszaszámlálást is elkezdték. Két hét, egyenlő tíz tanítási nap. Hallgatom szidalmaikat a mai dolgozatokról és tanárokról, és megragadott egy mondat. Inkább dolgoznának, mintsem tanulnának. Ekkor éreztem, hogy a körülöttem lévő dolgos emberek mind felfigyeltek. Azt hiszem reagálásunk megegyezett. Ettől a gondolattól igyekeztem a zajokat kizárni, és pihenni. A villamos nyikorgásait hallottam egyedül. Már nem is kell számolnom a megállókat, tudom, mikor hol vagyok. Megszoktam a várost. Nagy a nyüzsgés. Mint egyetemi évek alatt. Fura újra itt lenni. Visszagondolok a hétre, mi történt. Újra eszembe jut, a mai program. Talán nem kellett volna visszautasítanom. De ekkor ismételten rájöttem, hogy, ha hazamegyek fűnyírót bekell izzítanom. Aztán jöhet a főzés, míg fő a leves és a krumpli, és sül a hús a sütőben, elkezdhetek takarítani. Porszívózás, felmosás, portörlés. A hús illata terjedt, én egyre jobban csábultam el. A krumpli már megfőtt, elzárom a gázt, konyharuhát csavarom a fazék köré. Óvatosan résnyire hagyom a fedőt, leszorítom. Megengedem a hideg vizet, és leöntöm a vizet a főtt burgonyáról. A gőz felcsap, kezemet égeti. Mikor már könnyebb lett az edény magam felé fordítva borítom tovább. A húsra benézek, hamarosan az is kész van. A sütőajtót nem akarom bezárni, annyira jó az illat.

Fél ötkor édesanyámék megérkeztek. Ekkora minden kész lett. Anyám odajött a konyhába, segíteni akart, de nem hagytam. Beszélgettünk, míg apa bent volt a nappaliban. Érdeklődött minden féléről. Munkahely, kapcsolat, e heti akciók. Mondtam, hogy hívtak volna a lányok. Erre nekem esett, hogy miért nem mozdulok már ki. Olyan vagyok, mint egy régi felmosórongy. Poshadt. Addig nyüstölt, míg fel nem hívtam Helgát, hogy vevő vagyok az estére. A vacsorát elkezdtem felszolgálni az ebédlőben. Lassan mindenki odagyűlt. Apát elég nehéz manapság a tévé elől kimozdítani. Most is egy meccs ment. De ha az nem, valamilyen ismeretterjesztőt néz.

Este elkezdtem készülődni. Nem tudtam, hogy mit vegyek fel. Legalább is azt nem, hogy hogyan öltözzek. Úgy, mint aki buliba készül? Vagy ez egy visszafogott este lesz? Minden esetre, egy fekete ruha mellett döntöttem. Aminek derekánál áttetsző organza anyag fut körbe. Csodáltam hogy még jó volt rám. Két éve, ha hordtam utoljára. Ehhez egy többsoros nyakláncot vettem fel. Karperecet. Egyszer fekete magas sarkú cipőt, melynek orra nem gömbölyded, de nem is túl hegyes volt. Mindezt ellensúlyoztam egy vörös blézerrel. Körmeimet vörösre festettem. Hajam begöndörítettem. Erős barnás sminket tettem fel. Az idő is rám szólt. Indulnom kellett. Felültem a buszra, mely a találkahelynél megáll. Amint megláttam a lányokat, előtört bennem valami bizsergés. Hangos ováció fogadott, mindenki örült nekem. Ez máris mosolyra derített. Mindenki megdicsért valamit a másikon. Aztán elindultunk. Egy fiatalos pub-ba mentünk. A helynek ritmusa volt. Ezt a szívem dobogása felvette. Az egész színes neonfényekben világított. A falnál végig bokszok húzódtak. Ezekkel szemben egy hosszú bár, melyben 3 pultos is zsonglőrködött az italokkal. Ezeket asztalok fonták össze. Sorban fizettünk köröket. Ki rövidet, ki koktélt kért. Egyre jobban éreztem magam. A hangulattól pezsgett a levegő amerre csak néztem. Majd Juli észrevette, hogy egy férfi folyton idepillantgat a pulttól. Hátranéztem, találkozott a tekintetünk. Elmosolyodott. Én zavartan a lányok felé fordultam. Majd Helga értetlenül nézett rám, hogy mégis mit művelek. Menjek oda hozzá. Csak elnevettem magam, aztán legyintettem. Miután a lányok tovább stírölték, én felálltam és kimentem a mosdóba. Reméltem, mire visszaérek, befejezik. A mosdóban elég hosszú sor állt. Elég fiatalok voltak bent, hirtelen idősnek éreztem magam a helyhez. Ugyan vagy 4 év lehetett köztünk. A kéztörlő is épp nálam fogyott el. Zsebkendő után kotorásztam a táskámban. De mögöttem már tolongtak kifele, így kijöttem. Töröltem a kezem, majd hirtelen valaki megragadta a karomat. Megijedtem, megugrottam, rászegeztem tekintetem. A még előbb a pultnál ülő volt.

- Hé. Hello! Nincs kedved meginni egy italt velem?

- Öhm… szia. – A lányokra pillantottam, akik az üres poharaikat mutogatják. Tudtam hogy az én köröm jön. Majd rájöttem, hogy még a sráccal beszélek. – Nem, nem. Ne haragudj. A barátnőimmel jöttem.

Majd otthagytam. A pulthoz sétáltam. Kértem újabb 4 koktélt. Míg vártam odajött ismét.

- Van barátod? Ha igen akkor most lelépek. – Gondolkodtam, hogy mondjam, hogy igen van. És akkor lelép. De nem szoktam hazudni.

- Nem nincs.

- Ennek örülök. Erik vagyok. – hajol közelebb. – Téged hogy hívnak?

- Emese. De mindenki Mesinek szólít. – szaladt ki a számon. Ugyan borzasztóan jóképű volt. Kis borostás arc, világos szemek, sötétbarna vagy fekete haj. Nem igazán láttam jól a neonfénytől. A mosolya olyan, amitől még a méz is édesebbé válna.

- Rendben, akkor, ha nem bánod most ezt odaviszem a barátnőidnek, te várj meg itt. És meghívnálak. Mesi. – elvette az italokat, én pedig csak ott álltam. A lábaim nem mozdultak. A lányok vigyorogtam, mint a vadalma. Visszafele végig rám nézett. Mosolygott. És valamiért le sem tudtam venni róla szemem.