Mennyiség, vagy minőség?
Korábban gyűjtöttem a könyveket, az volt az egyik álmom, hogy majd évek múlva lesz egy kis házi könyvtáram, tele könyvekkel.
Aztán rájöttem, hogy semmi értelme sincs olyan könyveket pakolgatni örökké, amelyekről tudom, hogy sosem fogom még egyszer elolvasni őket.
Így bár nehezen, de rengeteg könyvet kiválogattam eladásra illetve rukkolázásra.
Mint kiderült, sokkal jobb így, mivel ezek eladásával/cserélésével olyan könyveket tudok megszerezni - még ha keveset is -, amelyek tényleg nagyon kellenek, rég óta szeretném őket.
válasza:Gondolom az, hogy ugye nem tett semmi cikit/gázt/rosszat, mivel úgyis a minőség a lényeg, nem a mennyiség.
Igen, igazad van, ha nem kell a könyv, akkor megválhatsz tőle. Egyébként olvasásszociológia órán azt tanultam, hogy a házi könyvtár 50 kötetnél kezdődik. Szóval valószínűleg így is megvan! Persze tudom, hogy nem ezt értetted házi könyvtár alatt, és én is olyat szeretnék. De csak minőségi cuccokból.
Bocs... Szóval az a kérdés, hogy számotokra mi a fontosabb?
Mert sok embert hallottam álmodozni minikönyvtárról, a kérdés az, hogy csupán ezért megéri-e telerakni a polcot olyan könyvekkel, amiket sosem fogsz elolvasni?
válasza:Van, aki csak ezért valóban telerakja a polcokat, hogy utána mutogassa. Ez pont annyira röhejes, mint kilencvenéves milliomosként tizennyolcat épp betöltött feleséget beszerezni.
A könyvet olvasni szokás, nem dísznek kirakni. Ha olyan művek vannak a polcokon, amiket valóban el is olvastál, tükrözik az ízlésedet, akkor akármilyen kevés is, sokkal jobban mutat, sokkal többet mond el rólad, mint ha lenne három szobád padlótól-plafonig könyvekkel tele. De ezek szerint te még nem futottál bele olyan helyzetbe, hogy megkérdezzék, tényleg olvastad-e az adott könyveket.
Könyvtár (nagyobb méretű) idővel kialakul. Ha vannak olyan művek, amiket szeretnél, akkor egyszer úgyis beszerzed őket. Lehet, hogy nem jövőre, de öt év múlva tekintélyes mennyiségű könyvet fel lehet így halmozni.
Nem mondom, hogy nem mutatják meg, ki vagyok (vagy inkább ki voltam), mivel olyan könyvekről beszélek (esetemben), amelyeket már olvastam, vagy szerettem volna elolvasni, de valahogy mindig halogattam.
Előbbiekről tudom, hogy már nem fogom őket többé újraolvasni, utóbbiakat meg talán nem is akarom igazán (csak mert mondjuk alapmű, de ez kevés motiváció).
Így bármennyire fáj, inkább feláldozom őket olyanokért, amelyeket tényleg szeretnék:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!