Melyek a kedvenc inkább szépirodalmi könyveitek, amelyek nélkül szinte már meg sem tudnátok lenni? Kedvenc verseitek vannak?

Shakespeare összes. Azt hiszem, a többit nélkülözni tudnám egy darabig, de ezeket nem:)

És vannak kedvenc verseim:

A vándor

Vándor megy csöndes éjjelen,

gyorsan halad.

Viszi a görbe völgyet, a

zöld halmokat.

Szép éjszaka -

Nem áll meg, megy - mi végre? hisz

nem tudja, útja merre visz.

Madár dalol szép éjjelen -

"Ó, madár, mit tettél velem?

Béklyó szívemen, lábamon

ez az édes szívfájdalom,

marasztal, meg kell állanom,

a lágy dalon

merengni - mért csábítsz vajon?"

Elhallgat s szól a kismadár:

"Nem téged csábítani száll

az énekem -

van madárpárom énnekem,

azt hívom én:

nem szép az éj, ha nincs velem.

Nem néked szól a dal - no menj,

jobb, ha nem állsz meg sohasem.

Mit vársz, mit állsz?

Mért fogott meg dalom, szegény

vándorlegény?"

Töpreng a madár rejtekén:

"Mért fogta meg dalom, szegény

mit vár, mit áll? -

Szegény, szegény vándorlegény."

-Friedrich Nietzsche

Johannes R. Becher- A földön ( ezt nem találtam itt meg neten, begépelni fáradt vagyok)

De ez a kedvencem:

Akarom

Akarom fontos ne legyek magamnak

A végtelen falban legyek egy tégla,

Lépcső, min felhalad valaki más,

Ekevas, mely mélyen a földbe ás,

Ám a kalász nem az ő érdeme.

Legyek a szél, mely hordja a magot,

De szirmát ki nem bontja a virágnak,

S az emberek, mikor a mezőn járnak,

A virágban hadd gyönyörködjenek.

Legyek a kendő, mely könnyet töröl,

Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.

A kéz legyek, mely váltig simogat,

Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Legyek a fáradt pillákon az álom.

Legyek a délibáb, mely megjelen

És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,

Legyek a délibáb a rónaságon

Legyek a vén föld fekete szívéből

Egy mély sóhajtás fel a magas égig,

Legyek a drót, min üzenet megy végig

És cseréljenek ki, ha elszakadtam.

Sok lélek alatt legyek a tutaj,

Egyszerű, durván összerótt ladik,

Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,

Míg le nem teszi a művész a vonót.

-Reményik Sándor

15/L

Jókai Mór: Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Aranyember

Móricz Zsigmond: Úri muri, Kivilágos kivirradatig

Fekete Istvántól szinte az összes könyv.

Szépirodalomból ezek a legnagyobb kedvencek. (De ha azokat nézem "amik nélkül nem tudnék meglenni", ahogyan fogalmaztál, akkor Carl Sagan természettudományos- ismeretterjesztő művei jutnak először eszembe. Meg Gerald Durrell, James Herriot, David Attenborough könyvei.)

Verseket mostanában nem nagyon szoktam olvasni, de József Attila: Iszonyat c. versét nem tudom elfelejteni, pedig régen olvastam már.

Monte Cristo grófja imádom.

Versek: Arany A walesi bárdok, Csokonay A reményhez,