Charlotte Bronte: Jane Eyre mi a véleményetek a könyvről? Kedvenc idézet, részlet?

én úgy egy fél éve olvastam. és elsőre beleszerettem. <3 odavagyok ezért akönyvért :)) egyszerűen csodálatos,nem tudok jobb jelzőt rá találni :)))

kedvenc jelenetem az,mikor bevallják egymásnak a szerelmüket a gesztenyefa alatt :P *-* és persze az,amikor jane visszatér a már vak rochesterhez :)

de egyébként eleve azt szeretem,mikor rochester megérkezik thornfieldbe egészen jane eltávozásáig :) a st john-os részek sem rosszak,sőt,csak azt hiányolom,h abban nem szerepel mr rochester :( :DDDDDD egyébként az egész könyv úgy ahogy van,egy műalkotás :P ha pontoznom kéne,kb 10-ből végtelent kapna :D

egyébként a filmekről annyit,h én csak a 2011-es változatot láttam,az nekem tetszett,csak jane hangja nem volt a legjobb...fassbenderért viszont oda voltam,meg vissza *-* :D pluszpont,amiért nagyon könyvhű volt a szöveg :)) ebből a filmből nagyon tetszett az a jelenet,amikor jane megmenti mr rochestert a tűztől,és a férfi köszönetet mond neki :) az annyira jól meg lett csinálva *-*

a minisorozatról sok jót hallottam,meg szeretném nézni :)

bocsi,ha kicsit hosszú volt,bár nem tudtam minden dicsérő gondolatom kifejezni ebben a kisregényben sem :( :D

előző vagyok :D

bocsi,még kimaradt a kedvencek közül a cigányasszonyos jelenet :D

egyébként..rákerestem más jane eyre filmfeldolgozásokra,és nagyon elcsodálkoztam,mert a főszereplő színésznők között voltak 30-as éveikben járó nők o.O azért...néha tényleg elképed az ember a szereplőgárda láttán....

(7- es voltam)

Igen, tudtommal egyedül Mia Wasikowska (a 2011- es mozifilmben) életkora volt ugyanaz, mint a könyvbeli Jane Eyre- é. Ő 19 évesen játszotta a szerepet.

Egyébként nagyon érdekes régi feldolgozásokat lehet találni a neten, a legdurvább az 1934- es amerikai változat. Ott J. E. karaktere szőke, loknis hajú, és kivágott selyemruhában libben fel- alá. Az egész egy szirupos- csöpögős borzadály. Érdemes belenézni :-)

Szinte egy szuszra olvastam el, annyira jól van megírva a történet. De a mondanivaló nem ül.

Itt van ez az árva csaj, csoda hogy túlélte a gyerekkorát, elszegődik valahova éhbérért és ott megbecsüli magát. Ott éri az első szerelem, persze a főnökébe szeret bele, aki egy nagy tapló és röpke 20 évvel idősebb. (Ronda is, de a csaj is ronda "legalább".) A csajt lényegében átveri, merthogy nős férfi (az mindegy, hogy őt is szépen bepalizták a feleséggel), és a csaj hogy mentse a becsületét, nekivág a világnak és majdnem éhenhal. Kínlódik még egy kicsit, udvarol neki egy másik díszpinty (aki nem is szereti, csak alkalmasnak találná a feleség szerepre), közben örököl sok pénzt és azzal visszakúszik a főnökhöz. Aki közben megözvegyült, megvakult, megcsonkult és a háza is odalett. És ÍGY MÁR összeházasodnak. Mert annyira szeretik egymást.

Öntudatos meg életrevaló ez a Jane Eyre, de a végén mégis a nárcisztikus és rokkant Mr Rocseszterrel köti össze az életét, ez a jutalma a sok szenvedésének és hű szívének - ez az ami mai szemmel ciki. És ami miatt "boldogan éltek" rész meg hiteltelen. Vagy legalábbis, patologikus.