A Szent Johanna Gimiben hanyadik rész hanyadikán ( vagy hanyadik oldalon van)?

Szia– köszöntem halkan, de még így is visszhangzott a hangom az üres térben.

– Szia– köszönt vissza kelletlenül, és már ki is került. Elég nyilvánvalóvá tette, hogy nem

szeretne beszélni velem.

– Sajnálom, hogy nem tudtam elmenni – kezdtem, ügyet sem vetve arra, hogy a hátához

beszélek. Cortez megtorpant, és visszafordult.

– A nem tudtál és nem akartál nem ugyanaz – ráncolta a szemöldökét.

– Hidd el, elmentem volna. Ha meghív – suttogtam, miközben őrült lelkiismeret-furdalás

gyötört.

– Aha, persze. Jó, tudod mit? Jobb, hogy nem jöttél. Ott és azzal voltál, akivel lenned

kellett – közölte, és annyira fájtak a szavai, hogy könny szökött a szemembe.

– Ha kitomboltad magad, békén is hagyhatnád – lépett hozzánk hirtelen Arnold, mire

döbbenten megfordultam. Cortez és Arnold egymással szemben álltak, én köztük, és

könnyezve kapkodtam a fejem.

– Ne szólj bele, Neményi! – szólt rá Cortez olyan hangsúllyal, ahogyan még nem

hallottam.

– Mondta, hogy sajnálja. Mondta, hogy nem hívták meg. Mit vársz még tőle? – kérdezte

száraz hangon Arnold.

– Semmit– felelte Cortez egyszerűen. – Tényleg semmit – rántotta meg a vállán a

táskáját, aztán megfordult, és otthagyott minket. Ahogyan kilépett az ajtón, azonnal

elbőgtem magam. Csoda, hogy addig vissza tudtam tartani.