Elkezdtem írni egy könyvet, eddig jutottam. Eddig milyen? Bocsánat a helyesírási hibák miatt, csak volt hogy félrenyomtam.

bekanyarodta a házhoz,majd szép lassan kiszálltam az autóból.borús idő volt.A tiszta világoskék eget eltakarta megannyi fekete felhő,a fák lombjai szinte az aszfaltig lehajoltak a széltől.bezártam magam mögött az autót és elindultam a házfelé,a házfelé,ahol felnőttem.az emlékek sokasága ugrott be.bármerre néztem megannyi emlék kép.ahogy fára néztam,ami a kis sárga ház mellett állt rögtön beugrott ahogyan két testvéremmel felmászunk rá,és esszük róla a cseresznyét.elfordítottam fejem,és szemben álltam a terasszal,ahol éjszakákat,nappalokat sírtam át édesanyám ölébe borulva.akaratlanul is elmosolyodtam.szívemet melegség öntötte el,éreztem hogy itthon vagyok.furcsa érzés volt 1 év után otthon érezni magam. nagy sóhaj után elindultam a bejárati ajtó felélenyomtam a kilincset,majd halk és lassú léptekkel elindultam befelé.ahogy a konyhafelé léptem anyukám a léptekre rögtön felkapta a fejét,s mikor meglátott könny szökött a szemébe.

-anyukám!-mondtam félig sírva félig nevetve-annyira rég volt mikor utoljára láttalak.-ölelttem át szorosan.

-milyen volt az út?és milyen volt angliában?hogy vagy?-simította végig arcom,puha kezeivel.- jajj,annyi kérdést szeretnék feltenni.

-tedd,csak várd meg még kipakolok.- amikor a szobámba léptem,mindtha csak 5 perce leugrottam volna a boltba,ugyanúgy volt,ahogyan itt hagytam.az íróasztalomon,ami a sarokban volt,ugyanaz a rumli.szanaszét hevertek az ágyamon a ruhák,a szekrényajtó tárva nyitva.hát igen,anya megmondta akkor is,nem fog utánam pakolni.:) kinyitottam a szekrény másik ajtaját is,ahogy kinyilt , megláttam a képpekel teleragasztott fatáblát.kivettem,leültem és egytől egyik végignéztem őket.az első képen én vagyok és két bátyám,gergő a legidősebb,és andris a középső tesó.:) mindannyian kicsik voltunk.kicsik,és gondtalanok.a többi képen szép lassan felnövünk.mindannyian.az utolsó képeken pedig a barátommal vagyunk.azelőtt készültek hogy kimentem dolgozni angliába.felhőtlen boldogság nemcsak a széles mosolyokból látszódik,hanem szemünkből is,ahogyan sorosan átoleljük egymást és mindketten mélyen a másik szemábe nézünk.igen,életem legboldogabb időszaka.ez az egy év,amit kinn töltöttem,leginkább arra volt jó,hogy megtudja az ember mennyire is tudnak hiányozni neki az emberek,az emberek akiket szeret.és akkor elértem a végére.itt rajta van mindenki.ezt a képet anyukám ragasztotta rá akkor,mikor én már javában elmentem.6en vannak rajta.Gergő mellett egy parna ,rövidhajú lány foglalt helyet.andris mellett,pedig egy sz őke hosszuhajú picike lány állott.édesanyám,édesapám pedig egymásbakarolva állnak.a kép mellé pedig azt a képet ragasztották,amit postán küldtem nekik.ezen a képen a bing ban előtt állok,hosszű sötétbarna hajamba belefúj a szél,kezemben pedig egy mackót tartok,azt a mackót,amelyet 7éves koromban kaptam szülinapomra.ezen a napon töltöttem be a 17.szörnyű volt a családom nélkül ünnepelni.