Van esetleg megosztandó tanácsotok (kifejezhetetlenül) amatőr íróknak?

Csak ami hirtelen az eszembe jut:

1. Olvass, beszélgess emberekkel és hallgasd meg őket. Ha a buszon beszélgetnek a hátad mögött, figyelj oda rájuk, hátha mondanak valami érdekes sztorit, amivel lehet kezdeni valamit.

2. Írj. Mindegy, mit, csak írj. Nem számít, ha úgy érzed, nem lett jó. Félreteszed, később majd jól jöhet. Ha vannak ötleteid, poénok, néhánysoros leírások, gyűjtsd össze, jó lesz mazsolázni belőle később.

3. Ha más országban akarod szerepeltetni a karaktereidet, ott a Google Maps, istenien be lehet járni vele a várost, láthatod, hogy néz ki a hely és nem írsz felhőkarcolókat olyan helyre, ahol fűkunyhók vannak :)

4. Olvasd át ezt a blogot, tele van hasznos dolgokkal: [link]

5. Ha senkinek nem tetszik, amit írsz, ne keseredj el. Írj magadnak, szórakoztasd önmagad. Ha írás közben boldog vagy, ki nem szarja le a többieket?

6. Utalj át egy nagyobb összeget a bankszámlámra.

Ezeket tudom ajánlani:

Alexander Steele: Kezdő írók kézikönyve

[link]

Továbbiak:

[link]

[link]

Fontos, hogy sokat olvass!!!

Azzal fejlődik a helyesírásod, és a szókincsed is bővül.

Ezen kívül (a filmekkel egyetemben) ötletet is adhat.

Próbálj meg valamit írni. Nem baj, ha nem sikerül túl jól. Később majd előveszed és javítasz rajta...

Én is írogatok... és néha nem jön az ihlet. ;)

Az is fontos, hogy mikor, milyen hangulatban és hol írsz.

Vonulj el, maradj egyedül a gondolataiddal, és próbálkozz!

Ha például a természetről írsz, akkor menj ki a természetbe, úgy könnyebb.

Ha városban élsz és a lakóhelyedről írnál, vagy egy olyan történetet mesélnél el, amely hasonló helyszíneken játszódik, akkor fogsz egy füzetet, egy tollat, és kilépsz a házból. Abban a környezetben, ahol a cselekmény játszódik könnyebb elképzelni a jeleneteket.

Sok sikert kívánok!!! :)

Egyetértek az előzőkkel, de én most magához az íráshoz mondanék tanácsokat:

1)Építsd fel: találd ki, hogy szórakoztató könyvet akarsz írni, vagy nem; találd ki a konfliktust, szerkeszd meg az elejét és a végét, valamint hogy hogyan oldódik meg a probléma (vagy hogyan nem oldódik meg, és milyen következményekkel jár ez).

2) Állíts szereplőket, ez az egyik legnehezebb feladat, mert mindegyiknek természetesnek kell lennie (lehet akármilyen csodabogár, de egyszerű ember is, a személyiségnek kell természetesnek lennie). Legyen mindegyiknek egy feladatköre. Ehhez iszonyú jó emberismerőnek kell lenni, mert vannak tipikus figurák, és ezek a tipikus figurák felfedezhetőek az életben is. Ez az egyik, ami egy könyvet naggyá tesz, nem a történet maga. Ehhez rengeteget kell olvasni, emberek között élni, létezni. Egy könyv nem csak úgy tanít vagy szórakoztat, hogy egy általános tanulságot le lehet vonni belőle, hanem úgy is, hogy megtalálod benne azt a karaktert, ami eléd tart tükröt, mert 'te vagy', az író a te típusodat írta le. És megmutatja a hibáidat (te magad veszed észre igazából) és ezáltal fejlődsz, mert kiismerted önmagad (egyébként az a legbölcsebb és legboldogabb ember, aki ismeri önmagát; ahogy a jósda falán áll: nosce te ipsum!=ismerd meg önmagad!).

A szereplők lehetnek jók és rosszak is, de egyik jó sem áldott és ártatlan, mint a ma született bárány és egyik rossz sem elvetemült 100%-ig. De nem is biztos, hogy kell jó és rossz fickó, lehet katasztrófáról is írni, lehet lélektani regényt is írni, ami a leginkább megmutatja, hogy milyen az ember.

3) Legyenek benne váratlan fordulatok, de azok is "fakadjanak természetességből", vagyis ha minden szereplő egy eleme ennek a 'gépezetnek' (vagyis a műnek), akkor ez a gép úgy mozog, ahogy a különböző típusú elemek (szereplők) forgatják. Szóval nem feltétlenül kell annak történnie, ami ebben és ebben az esetben szokott, hanem minden a szereplőkhöz hűen működik.

Ez az utóbbi 2 pont esetleg megváltoztatja a szerkezetet, de ha meg kell változnia, akkor megváltozik :-) Lényegében ez a néhány pont irtja ki a sablonokat a történetből.

utolsó vagyok

A szövegszerkesztés is fontos. Nem mindegy:

1)milyen stílusban fogalmazol, milyen szavakat használsz. Minden tájat máshogy kell lefesteni, másmilyen stílusban; meg kell teremteni a narrátort és a narrátor stílusát. A narrátor egy láthatatlan szereplője a regénynek, de ő sem te vagy (nehéz megérteni, nekem 3 évig tartott). Pl Móricz a Tragédiában a leírással érzékeltette a főszereplő rosszullétét: amikor kívánta a kaját, akkor gyönyörű jelzőkkel látta el az ételt, részletesen leírta, hogy néz ki. Amikor már megtelt a hasa, de még mindig enni akart, akkor egyre kevesebb és egyre inkább undort keltő jelzőkkel látta el. A narrátor és a stílus teremti meg az érzetet az olvasóban.

2)milyen hosszúak a mondatok: minél hosszabb a mondat, annál inkább elkalandozik az olvasó, annál 'unalmasabb' és annál inkább statikussá teszi a helyzetet. A hosszú mondatok elvonják az olvasó figyelmét valamitől, ezekkel a mondatokkal lehet valamit titokban 'átcsúsztatni' valamit az olvasó szeme előtt, és sokkal később esik le neki, hogy ő olvasta ezt a fordulatot, de elkalandozott a figyelme, így meglepődött.

Rövid mondatokkal talán inkább feszültséget keltesz. Akkor minden darabos lesz és hiányos.

Nehéz megérteni, de ha te lennél a narrátor, akkor a narrátornak csak olyan lenne a stílusa, mint neked. Az elbeszélő stílusa minden könyvnél más. Te teremted a narrátort, tehát 'te vagy' a narrátor, ahogy az összes szereplő, de maga a regény is te vagy (ki lenne más, hiszen te írtad), de ha romantikus nagyregényt írsz, akkor másmilyen narrátori hangot/stílust választasz, mint pl. egy paródiában vagy humoros regényben=>nem ugyanaz a két elbeszélő. Az énelbeszélésben sem te beszélsz E/1-ben, hanem az a narrátor, akinek a szájába adod a szavakat. Ilyenkor ő is a cselekmény része, őt is látják/hallják, érzékelik a szereplők. De ha te lennél, akkor pontosan akkor született volna, mint te, ott élne (utca, házszám), mint te, akkor egy naplót írnál. De a regény nem a te életed, hanem az egy kitalált történet, tehát az a valaki, aki elmondja, szintén fiktív (mindegy, hogy E/1-ben vagy E/3-ban írod).

Én egy párszor úgy képzelem el az írókat, hogy ők egy magasabb rendű erőnek a tollai vagy tolmácsai: ez az erő súg nekik, ihletet ad, az író érzéseit felhasználva gondolatokat, képeket szül, az író ég a vágytól, hogy azokat leírja a legtökéletesebben, így az író a magasabb rendű erőtől kapott információkat a nyelv segítségével terjeszti az emberek között, tehát az író csak egy eszköz. Ezért nem ugyanaz az író és a narrátor, mert az írónak ilyen módon 'semmi köze' a regényhez. Az antik írók is mindig a múzsát szólították, ha valamilyen irodalmi művet írni akartak, mert a múzsa adta az ihletet.