Vélemények, észrevételek érdekelnének. Érdemes esetleg folytatnom? :D

Damien Scott nehezen tudta kinyitni álmos szemeit, mintha ólom nehezedett volna szemhéjára. Rápillantott az éjjeli szekrényen lévő órára, mely háromnegyed nyolcat mutatott. A nap sugarai már teljesen bevilágították lakásának hálószobáját, és érezte bőrén annak melegét. Átfordult a bal felére, hogy meggyőződjön arról, ott van-e még a nő, akivel az estét töltötte. Biztos akart lenni abban, hogy nem csak egy szenvedélyes álom volt. Megkönnyebbült, mikor megpillantotta őt.

Nicole-lal egy hónapja ismerkedtek össze a „The Green Frogban”, ahol maga a nő is dolgozik, mégis tegnap volt az első alkalom, hogy felhozta őt lakására. A kapcsolatuk ártal-matlan ismerkedéssel indult. Miután Damien nem bírta elviselni a közel egy évig tartó ma-gányt, és űrt, melyet a felesége hagyott maga után, elhatározta, hogy kimozdul egy kicsit ott-honából, és a választása erre a helyre esett. Nem volt messze a lakásától, és a sör is kiváló volt. Amikor egy délután belépett, és meglátta őt, a hasonlóság már-már ijesztő volt. Mintha a felségét látta volna, a gyönyörű szőke hullámos haját, amit legtöbbször összefogott. A szíve megdobbant, és ekkor, régóta először érezte azt, hogy él. Ám Nicole csak egy szomorú, meg-viselt embert pillantott meg, akiről el tudta képzelni, hogy bármikor véget vethet az életének, mégis vonzónak találta őt. Volt benne valami titokzatos, valami érdekes. Tudta, hogy meg kell ismernie, és hogy ez a hideg külső milyen érzelmeket rejthet.

Damien még pár percig csodálta a nő gyönyörű, világos bőrét. Szőke kócos haja félig eltakarta kislányos arcát.

Nicole kinyitotta kékesszürke szemét.

- Te ébren vagy?

- Igen, amint látod – mosolygott Damien -, nem rég ébredtem, és arra jöttem rá, hogy azon ritka nők egyike vagy, aki ébredéskor is gyönyörű.

Nicole megköszönte a férfi bókját.

- A tegnap éjszakával kapcsolatban tudnod kell rólam valamit – mondta Damien, mi-közben nézte a nő arcát és reakcióit. – A feleségem halála után te voltál az első nő, akivel lefeküdtem, és már majdnem elfelejtettem, hogy milyen jó érzés is.

- Akkor ezt vehetem úgy, hogy különleges vagyok. – kivillantak Nicole csillogóan fehér fogai.

- Végül is igen. De azt is tudnod kell, hogy emiatt érzek valamit, ami nagyon közel áll a megbánáshoz.

- Figyelj, Damien! Természetes, hogy így érzel, de egy idő után túl kell tenned magad rajta. Az élet nem áll meg. Sajnos sok mindenkivel történnek igazságtalan dolgok. Nem kell azt érezned, hogy ezzel becsapod őt, vagy megbántod – megsimította Damien borostás arcát.

- Köszönöm, hogy ilyen jó vagy velem. Tudod, a halála teljesen kiborított, bezárkóztam és magamba fordultam, még az is eszembe jutott, hogy véget vetek az el****ott életemnek, és követni fogom őt. Csak két napra kellett elutaznom munkaügyben, és ahogy odaértem kaptam egy hívást, hogy amint tudok, menjek haza. Azonosítanom kellet a feleségem holttestét, ugyanis a tűz teljesen felismerhetetlenné tette. A jegygyűrű alapján tudtam csak megmondani, hogy ő a feleségem, Amanda. Borzasztó volt. És itt még nincs vége, anya fél évre rá meghalt. Mellrákja volt és annyira legyengítette a szervezetét a kór, hogy egy ártalmatlannak tűnő inf-luenza vitte el. Egy k***szott influenza, Nicole. – Damien lehunyta szemét.

Nicole megcsókolta a homlokát.

- Szörnyű lehetett neked ez az egy év. Igazán sajnálom.

- Nem kell sajnálnod, nem a te hibád. És valóban szörnyű volt, de most úgy érzem, hogy te jó hatással vagy rám, és színt hozol az életembe.

- Örülök, ha így gondolod és… – telefoncsörgés zavarta meg Nicole mondandóját. – Sajnálom Damien, hogy magadra kell hagynom téged, de most hívott a főnököm. A másik pincérnő lebetegedett és engem kért meg, hogy ugorjak be a helyére.

- Várj, mit akartál mondani?

- Csak azt, hogy mindenben számíthatsz rám. Ja, és akkor már nyugodtan mondhatjuk, hogy a kapcsolatunk minden téren szintet lépett – mosolygott.

A nő felkelt az ágyból, felvette fekete ruháját, melyet az előző este Damien szenvedé-lyesen vett le róla. Megkereste cipőjének párját.

Adott még egy csókot a férfinak, és elhagyta a lakást.

Damien úgy érezte, hogy a dolgai kezdenek rendbe jönni. Magánélete pozitív fordulatot vett, és az új lakásában is pompásan érezte magát.

Miután nem tudott abban a házban élni, ahol a tragikus tűzeset történt, felújította azt a biztosító által kifizetett pénzből, és eladta. Ebből az összegből aztán tudott venni egy kétszo-bás lakást Bellingham belvárosában, és ízlésesen berendezni. Pár hónappal ezelőtt még utálta az egészet, de mindez mára megváltozott, és nem bánta meg, hogy a befektetési tanácsadó rábeszélte.

Felkelt a hatalmas ágyából, és átsétált a folyosószerű konyhán, ahol úgy tornyosultak a mosatlan tányérok és poharak, mint a szemétdombon a sok lom. A fürdőszobába indult, ahol a csempe hidegsége pár másodpercig égette a talpát. A helyiség nem volt nagy, akárcsak az egész lakás. Kétszobás, mégis minden megvolt benne, amire egy harmincas éveiben járó fér-finak szüksége lenne. A nappali volt a kedvence, a hatalmas LCD tévével és a fekete bőrka-napéval. A kanapé mögötti fal pedig tele volt díjakkal, kitüntetésekkel, melyeket a futballnak köszönhetett még a gimnáziumból.

Pár perccel később, összeszedve magát, frissen és üdén jött ki onnan, majd magára vett egy egyszerű fekete pólót, és egy farmernadrágot. Az utóbbit alig tudta magára erőltetni. Ész-revette ugyanis, hogy az elmúlt időben felszedett magára pár felesleges kilót, de persze még most sem mondhatja senki, hogy kövér lenne. Mindig is nagydarab volt, majd’ két méteres magasságával, és kilencvenöt kilós súlyával kiérdemelte, hogy hátvéd legyen amerikai fut-ballban. Még most, húsz évre rá sem változtak egyes dolgok. Tudta, hogy a nők többsége cso-dálja őt, és vonzónak találja, az elmúlt hónapokban ez mégsem érdekelte őt.

Azt hiszem, meglátogatom a húgomat. Gondolta, és elindult az ajtó felé.

- Hát ez? – Meglepetten nézett a padlóra.

Egy levél volt az ajtó alá csúsztatva. Damien felvette, és kinyitotta a cím nélküli piros borítékot.

Kedves Damien!

Egy év sem telt el a halálom óta, és te máris kefélsz egy nőt. Csalódtam benned!

- Ez k***ára nem vicces – mondta, miközben gyorsan kinézett a lépcsőház folyosó-jára.

Azon töprengett, vajon mióta lehet ott? Nicole biztosan szólt volna, amikor elment, ám nem így volt. Ez pedig azt jelenti, hogy valaki az elmúlt tíz percben csúsztathatta be. De mégis ki? Az biztos, hogyha kiderül ki volt ilyen elmebeteg, aki ezt szórakoztatónak találja, a nyakát fogja eltörni. Ledobta a levelet a földre, és megpróbált úgy tenni, mintha a tartalma hidegen hagyná őt. Elindult húgához, és annak ellenére, hogy félvállról vette, egész idő alatt a levél járt a fejében.