Ki ad értelmet a történetnek? Az író vagy az olvasó?

Az író találja ki, ő alkotja meg, de az olvasó tölti meg maga számára élettel, ő szerez egyfajta "hasznot", "értelmet". Mindketten.

(Kicsit off: Supernatural?)

Az író írja,a befogadó értelmezi. Lehet, hogy az író adott egy értelmet, de ha nincs befogadó, a történet megírása már értelmetlenné válik. Befogadó nélkül a könyv olyan, mint egy előadás közönség nélkül. Hülyeség, nincs értelme. Azért írja az író a történetet, hogy a befogadó a saját módján értelmezze, saját magának vonja le a tanulságot. A történeteket nagyon régen (pl. őskor, de még az ókorban is) tanító, magyarázó célzattal írták, a hősi eposzok példaképet állítottak (Akhilleusz: mindenki legyen olyan erős és bátor, mert különben elveszik a neve, nem lesz dicsősége, stb.). Manapság a befogadó akkor élvezi a könyvet, ha azonosulni tud valakivel, ha 'megtalálja magát', azaz a neki leginkább megfelelő karaktert. Ez egyfajta értelmezése a műnek. Minden könyv az olvasót segíti, segíti őt a szellemi fejlődésben (nemcsak a szókincs, vagy az élmény tekintetében, de tapasztalatot is szerez). Az író olyan, mint egy toll valamiféle istenség/szellem/sugallat kezében, akinek az a feladata, hogy megírja ennek a sugallatnak az ösztönzésére azokat a könyveket, amik taníthatják az embereket. Ez az írás, ez a tanítás, ez a történet az olvasóban teljesedik ki.

Egy szó, mint száz: az olvasó ad értelmet a történetnek, az író pedig csak elképzeli és leírja.