Hogyan érjem el, hogy az olvasó "érezzen"? Hogy érezze át azt, amit le akarok írni, amin a karakter megy keresztül, stb

Jól kell bánnod a szavakkal. Használj erős jelzőket, egyedi vagy legalábbis különleges kifejezéseket. Segít, ha te magad is beleéled magad a karakter helyzetébe, átérzed az érzéseid, ezáltal hűebben tudod átadni őket. Mindenképpen meg kell értened a karaktered érzelmi világát és motivációját, hogy az egész élethű legyen.

Segíthet, ha előkapod a kedvenc könyveidet, és kikeresel belőlük olyan jeleneteket, amelyekben erősek voltak az érzelmek, és át tudtad élni őket. Olvasd át ezeket a részeket, nézd meg, milyen szavakat, jelzőket, szófordulatokat és kifejezéseket használt az író, hogyan festette le a szereplők érzelmeit. Ha tudatosan keresed ezeket, ezek által magad is fejlődhetsz. De az is segít, ha esetleg több szemszögből írod meg a kritikus jeleneteket, ezáltal jobban elhatárolódnak az egyes karaktereid nézőpontjai, érzései, így a főszereplőd (vagy nézőpontkaraktered) érzései is kitisztulnak valamelyest.

Nem kell megijedned a mélyebb érzelmektől: írd meg a jelenetet, aztán hagyd pihenni, írj tovább, és ha befejezted a történetet, vagy akár még azelőtt, néhány héttel a jelenet megírása után térj rá vissza, kritikus szemmel nézd át, és javítgasd. Próbáld meg úgy olvasni, mintha nem ismernéd a történetet: értenéd úgy is?

Sok sikert! (Ha hasznosnak találod a válaszom, és még bármi kérdés felmerül, nyugodtan írj, akár privátban is segítek ;))

Érzékletesen kell leírni. Írástechnika.

[link]

Elvileg a régi archívumot folyamatosan töltik föl, egyszer teljes lesz. Addig sem akadályoz meg semmi abban, hogy végigolvasd az egészet. Ha megvagy vele, van még pár tucat oldal, csak mindenki szétspriccelt a neten, nehéz összefogni a tisztességes írástechnikai anyagokat. (Bár mintha az Aranymosáson most kezdenének a régiek összejönni...)

Valahol félúton kell egyensúlyozni a mézes madzag és a kemény valóság közt.

Amiket az első ír, valóban sokat dobnak, de egy jó történet nélkül feldughatod a firlefrancos kifelyezéseket.

A jó történet egyrészt vonzó, izgalmas és egyedi, felkelti az érdeklődést.

Ez a mézesmadzag, beránt és ott tart. Viszont ha csak ez van, akkor egy ilyen Mary-Sue Twilight cuccot kapsz, szóval ne reppenj el nagyon.

A kemény valóság pedig őszintévé teszi, üzenetet és mélységet ad a történetnek.

A jó történetet a karakterek viszik. Sok szerző csinálja azt, hogy a fszereplő nyakába önt egy csomó mindent, de aztán az nem reagál, nem cselekszik, nem oldja meg. A passzív hős lehet kritikus tükör de akkor tényleg úgy kell megírni.(többnyire attól még idegesítő).

Szóval igen. Reakció. Érzelmek. Esendőség. Morális tartás és elvek mellett kiállás (ez nem egyenlő a szentéletűséggel).