A regényemet E/1-ben írom, de szeretnék egy bizonyos résznél kilépni E/3-ba. Sok ilyen könyvet olvastatok már? Tetszett bennük a váltás? Mi lehet az ideális pont a kilépésre?

Kiléphet a testéből, miután beszed valami drogot, beveri a fejét vagy csak álmodik. Ott áll valahol saját maga közelében és E1-ben, jelen időben mondja el, mit lát. Pl: "Közelebb siklok és szemügyre veszem magam, a látvány megrémít. A saját arcomat kellene látnom, de ez egy idegen, kétségkívül ismerős vonásokkal, de a szemében örület vibrál. Ez nem én vagyok, nem lehetek azonos ezzel a ronccsal, aki elfehéredő ujjakkal, reszketve kapaszkodik a mosdókagyló szélébe és önmagát, önmagamat nézi a tükörben".

Mondjuk ezt csak akkor érdemes meglépni, ha az őrület szintje megvan hozzá :)