ELkezdtem írni egy blogot, de nem tudom, érdemes e folytatnom?

Első bejegyzés:

Az ágyamon feküdtem és a mobilommal szórakoztam. Ez is csak egy átlagos nyári napnak indult. Egy átlagos, unalmas nyári napnak. Szinte semmit nem csináltam a héten. (Komolyan. A legérdekesebb elfoglaltságom az volt, hogy megpróbáltam megszámolni egy légy lábait. Végül nem sikerült, mindig odébb repült, mikor közelebb mentem...) Zsófi, a legjobb barátnőm most jött össze álmai pasijával és most élik a cuki korszakukat. :P Minden délutánt együtt töltenek, együtt ebédelnek, moziznak....Én meg elunom az életem. De amúgy örülök nekik. Zsó nagyon boldog mostanában... És még jól is mutatnak együtt. Durván jól. Zsófi a mindig tökéletes sminkjével, fenékig érő hosszú, szőke hajával és hatalmas kék szemeivel, Rómeó pedig a tipikus "badguy" megjelenésével, és helyes mosolyával. Jó rájuk nézni. Címlapra illenek...

Éppen egy óriás robotot készültem eldashingolni az unikornisommal, mikor a mobilom elkezdett üvölteni. Valami iszonyatos szörnyüvöltést hallatott. Ha történetesen egy T-rex lett volna a szobámban, tutira elszégyelte volna magát a mobilom hallatán.Annyira megijedtem, hogy felsikítottam, és elejtettem a mobilomat. Lassal, óvatosan megközelítettem a készüléket, majd a kijelzőre pillantottam. Zsófi hívott. Annyira megörültem, hogy el is felejtettem az iménti incidenst ezzel a mutánsdínóizé csengőhanggal. Felvettem.

-Na, mi van, te lány? Már azt hittem, megfojtott téged a kapcsolatod.- ugrattam.

-Haha. - mondta unottan, majd fuldoklást tettetve segítségért kiáltott.

- Na és, mi újság Rómeóval? Tán most is az ablakod alatt lófrál? Esetleg az apukáddal párbajozik? - kérdeztem vigyorogva. Nos igen, a Rómeó név rajtragadt szegény Dávidon, miután szerenádot adott Zsófinak az erkélye alatt. Mondjuk nem dobálta kövekkel az ablakát hanem SMS-t írt neki, hogy jöjjön ki. (valószínűleg látta már Zsó apját. Ha Dávid kövekkel próbálkozik, tuti kihívja a rendőrséget...). Mellesleg a srác nem lopta be magát Zsófi apja (Viktor) szívebe. Már ha van neki egyáltalán. Mármint szíve.

- Ne is mondd. Apu totál kiakadt, mikor Dávid hazakísért tegnap. -mondta fájdalmasan.

- Hát, ismerve Viktort, csoda, hogy él még a srác. - vajon Rómeó hallotta már Viktort kiabálni? Én eddig csak kétszer, mégis mindig kiráz a hideg, ha visszagondolok rá. Pedig csak egy vázát törtem össze.Akkor mit kaphatott szegény srác? Bele sem merek gondolni.

- Jól össze is vesztünk. Nem érti, hogy 14 évesen már vannak jogaim. Azt mondta, hogy amíg az ő házában lakom, azt teszem amit ő mond.-panaszkodott. Kezdtem megsajnálni szegény lányt.

- Figyelj, nálunk nyugodtan csövezhetsz ha akarsz...-ajánlottam fel. Apuék úgyis bírják Zsór, nem lenne ellenükre...

-Köszönöm, majd megfontolom.- hallottam a hangján, hogy mosolyog. - Mindegy. Tudod Dávid és a haverjai moziba mennek, és hívtak minket is. Nem tudom mit nézünk, nem kérdeztem. Jössz? Jó buli lesz... És ott lesz Ádám is. -mondta selytelmesen, majd felnevetett.

-Vicces vagy. Tudod jól, hogy ki nem állhat. És meg tudnám számolni egy kezemen, hogy hány barátnőmmel nem járt.

- Tudom, tudom. Csak olyan édes lenne, ha összejönnétek... ha miattad felhagyna a régi életével, és....- gyorsan felvilágosítottam, hogy nekem ez így pont tökéletes. Rengeteg szabadidőm van szingliként. És amúgy is. Mindjárt sulikezdés, és a hátam közepére nem hiányzik egy pasi. Ádám pedig tutira nem fog pont miattam megváltozni.

- Oké, értem, nyugi. Akkor jössz vagy sem?

-Megyek.-mondtam. Úgysincs semmi dolgom, és nem akartam mégegy délutánt a szobám átrendezésével tölteni. Már így is elég brutálisan néz ki. Nagy nehezen sikerült a szoba közepére tolni a hatalmas ruhásszekrényemet, de mikor rájöttem, hogy nem igazán van ott jó helyen, és vissza akartam tolni, eldőlt. Jelenleg vízszintes gardróbom van. Anyu eléggé kiakadt, mikor meglátta, de sajnos ketten sem bírtunk vele, kénytelenek vagyunk megvárni, hogy apu hazajöjjön az üzleti útjáról.

-Akkor gyere 6-ra a mozihoz, ott várlak. Most megyek, Dávid hív skype-on.-mondta, és letette. Kicsit csalódott voltam, hiszen rengeteg mindenről be akartam neki még számolni. Nem mintha annyi minden történt volna velem, de azért mégis.

De legalább van programom délutánra. Gyorsan szóltam anyának, hogy elmegyek moziba pár barátommal. Nem volt ellenére, szerintem még meg is könnyebbült, hogy nem fogok két percenként lemenni hozzá azzal, hogy "Amúgy...hogy vagy?". ......Jól van na, valamivel le kellett kötnöm magam. Ha már a bútoraimat nem toloncolhattam...:)

A délelőtt hamar eltelt, tudva, hogy nem lesz eseménytelen a nap további része.Fél ötkor elkezdtem készülődni.Megmostam a hajam, kiválasztottam a ruháimat, majd felöltöztem. A fekete farmeromat vettem fel egy szürke pólóval. Pár perc múlva már útra készen álltam az előszobában. Még egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre, majd gyorsan elköszöntem anyutól, és elindultam.

Elég meleg vol, úgyhogy úgy döntöttem, hogy gyalog megyek a moziba. Elővettem a fülesemet, és beállítottam folyamatos lejátszásra Bastian Baker Tomorrow may not be better című számát.

Nagyon erősen sütött a Nap, ráadásul pont a szemembe. Átkoztam magamat, amiért eltörtem a napszemüvegemet. Pedig csak a múlt héten vettem. Azt hiszem, nekem tehetségem van a dolgok elrontásához. Különösen a napszemüvegekéhez, ami azt illeti. Ezen a nyáron már hármat kaptam, de mindegyiket eltörtem, szinte egyik napról a másikra.

Már csak két utcányira voltam a mozitól.Hunyorogva fordulnam be a sarkon és miközben azon gondolkodtam, hogy érdemes e vennem mégegy napszemüveget, vagy inkább vigyem el mind a hármat valami javítóhelyre...nekimenten valakinek. Nem egyszerűen valakinek, hanem egy isntennek. Oké, ez azért túlzás, fogalmazzunk úgy, hogy nekimentem egy feltűnően helyes, kék szemű, fekete hajú srácnak. Mindketten elestünk. A pillanatnyi döbbenet után, gyorsan felálltam, és hebegtem valami bocsánatkérésfélét. Mosolyogva állt fel, és.....na jó. Az előbb azt mondtam, hogy feltűnően helyes volt? Na, az enyhe kifejezés. Szó szerimt pillangókat éreztem a hasamabban, mikor rámmosolygott. Eddig azt gondoltam, ez valami szép kifejezés a hányingerre, denem. Ez sokkal inkább olyan félelemmel vegyes izgalom volt. A szemembe nézett és ...úgy éreztem, mintha egy rózsaszín ködfelhő ereszkedett volna az elmémre. Azt hiszem, szerelmes lettem.

-Semmi baj.-mondta nevetve, és apró ráncok jelentek meg a szeme sarkában.-Jól vagy?

Mivan? Mit kérdezett? Ááá....

Oké Lilla, szedd össze magad. Koncentrálj.

- Persze, persze, semmi bajom. Mégegyszer bocs.-mondtam szégyenlősen, mire mosolyogva megrázta a fejét . Majd intett egyet, és lassú, kimért léptekkel elindult.

Szerelmesen néztem utána, majd nagyot sóhajtva tovább indultam a mozi felé.

Szerintetek van tehetségem az íráshoz?

/14/