Mi a véleményetek a készülő könyvemről, érdemes lenne folytatnom?

Tudom hogy nem hibátlan,ez csak egy részlet,a még javítatlan

verzióból.....

Ahogy Thomas ott állt előttem,a szende mosolyával,egészen meggyőző látványt nyújtott,úgy nézett rám,mint egy szelíd,és bátortalan kiskutya. Még én is majdnem megsajnáltam, pedig nem szoktam!

Azt hiszem erre még rá kell gyúrnom majd.

Én ismertem őt, és az én szememben már sohasem lesz szelíd, és bátortalan kiskutya!

Thomas farkasember volt,a szelídebb fajtából.

Na ja!”Szelídebb fajta!”

Akik a Thomasra hasonló lényekre ezt a szót használják,azok még nem voltak összezárva egy igazi „szelíd” vérfarkassal vacsora időben,teljesen fegyvertelenül!

-A fenébe is Thom! Mond mit akarsz,aztán pedig hagyj békén,fáradt vagyok!

Nem szeretem ha reggeli órákban piszkálnak szívességekkel a lakásomban,valahogy morcos leszek!

- Ugyan már Veronica! Megmentettem a formás kis fenekedet a haláltól,igazán végighallgathatnál!

Ebben igaza volt!

Megmentette a seggem!

Nem szeretek senkinek sem az adósa lenni,mert mint tudjuk,az emberek hajlamosak felemlegetni a segítséget,és sokan vissza ének vele,élvezik hogy megtehetik.

Ez egy ilyen világ!

Vettem egy mély levegőt.

- Beszélj!

Majd bementünk az előszobából a nappaliba.

Nyár volt,kb 40 fokos hőséggel ajándékozott meg minket a sors,viszont volt sötétítő ablakokon, de jó nekem!

- Segítened kell Veronica! Stephanie eltűnt!

- Már mindenhol kerestük a falkával,négy vérfarkast küldtem utána,de eredménytelenül,még csak a nyomát sem találtuk meg……

Stephanie Thomas csaja volt,személyesen is ismertem,és utáltuk egymást,mióta a fejébe vette,hogy nekem bejön Thomas,ami nem volt igaz,viszont ő ezt nem hitte el,és odáig fajultak a dolgok,hogy én egy törött bal karral,ő pedig betört orral lett meglepve. Szóval nem lettünk puszi pajtások.

Milyen meglepő,ugye?

- Nem fog menni Thomas, sajnálom hogy Steph eltűnt,de én nem hinném hogy meg tudom találni,mostanában szinte csak hűtlen férjekre,és csalfa nőkre vagyok specializálódva,nem természetfeletti lényekre!

-Veronika! A városban te vagy a legjobb magán detektív!Te vagy az egyetlen aki megtalálhatja!

- Elvégre te találtad meg tavaly a polgármester lányát, miután az a pszichopata elrabolta,és

azt tervezte,hogy asztalterítőt csinál a bőréből!- emlékeztetett.

Igazából még most is vannak rémálmaim, melyekben a megnyúzott nőket látom, akiket a pincében találtunk a rendőrökkel, szóval elég csúnya ügy volt…

- Na jó!- kezdtem magam megadni, de igazából csak arra vágytam, hogy végre békén hagyjon!

Thomas nem volt rossz srác,a fajtájához képest, de én valahogy mindig megtartom a három lépés távolságot,ha vérfarkasokról van szó.

Viszont mint mondtam, tartozni tényleg nem szeretek senkinek sem,és neki, viszont tényleg tartoztam.

Négy éve ismerem őt, és sok eltűnt figurát segített előhalászni, mivel ismeri a fél várost, a környéket meg mint a tenyerét.

Két éve történt, hogy egy gazdag pacák felesége,egyik napról a másikra csak úgy eltűnt , zokszó, és búcsúlevél nélkül.

Thomas is velem tartott.

A nyomok egy lerobbant gyárépületbe vezettek, ahol végül megtaláltuk a tettest, és a nőt.

A csóka épp a bal kezét kezdte volna lefűrészelni, mivel azt tervezte, hogy megalkot valamiféle női istenséget, és ehhez precízen összeválogatta az alapanyagokat.

Már épp a fegyveremért nyúltam,mire a csóka felém dobta a körfűrészt,ami hajszálnyira repült el a fejem mellett,majd pisztolyt rántott, és célzott, Thomas egy másodperc alatt ugrott elém,így őt találta el a golyó.

Igaz hogy nem halálos sérülés volt, de az is lehetett volna.

A vérfarkasok hamar felépülnek, de ha golyót lősz a szívük közepébe, őket is elküldheted az örök vadászmezőkre.

Mire a zsaruk kiérkeztek,a csávót darabokban találták meg.

Na ja!

Thomas kissé berágott!

De az a szemét megérdemelte.

Mielőtt elkaptuk volna, hat nőt csonkított meg, és mindegyiket élve!

Azóta jobb vagyok,ügyesebben célzok,és nem viszek magammal kísérőt….

Ha valakinek meg kell halnia, haljak meg én.

Utálok másokat veszélybe sodorni, a saját hibáim miatt.

Az emlékezésből hamar visszatértem a jelenbe,ugyan is Thomas kérdően nézett rám,és várt a reakciómra.

- Segítek neked megtalálni Stephet, de aztán békén hagysz,törlesztek,te meg szépen leszállsz rólam.

Mióta megmentette az életemet,folyton a nyakamra jár,mintha mi lennénk a legjobb barátok a földön,pedig mindketten tudjuk, hogy igazából csak azért segített, és kísért el engem a helyszínekre,mert Thomas krimi író,és én pedig tökéletes alany voltam, aki elősegíti őt abban, hogy legyen honnan ihletet merítenie.

Igazából hivatalosan max a kocsiban ülve várhatott volna, hogy beszámoljak neki a történtekről, de mint mondtam, nem hivatalosan pedig felzabálta az egyik rosszfiúmat….

Senki sem lehet tökéletes.

Magánnyomozóként dolgozom,de a képességeimnek köszönhetően már sok felderítetlen

gyilkossági bűntényben segítettem a rendőrségnek is.

Na igen,ha már képességek!

Boszorkány,és látó vagyok egyben.

Ezt nem úgy kell elképzelni,hogy meglátok mindent,mintha csak egy izgalmas film elé

ülnék le pattogatott kukoricával a kezemben,a sztori ennél azért jóval bonyolultabb.

Sokszor csak képek,jelenetek játszódnak le a szemem előtt,ha közvetlen érintkezésbe kerülök az eltűntek személyes tárgyaival.