Mi a véleményetek erről a részletről?

"Reggel a ház szinte teljesen kiürült. Az emberek nagy része a város felé ment, egyesek koldulni, mások munka után nézni. Voltak, akik kifelé indultak a városból az útonállás nemes művészetét gyakorolni. Todd és a bandája, valamint Grevio azonban nem mentek sehova. A két fentebb említett az udvaron vívott. Sord tátott szájjal bámulta őket. Tudnivaló, hogy a vívó olyan, mint a hús a levesben; páratlanul ritka, éppen ezért kincset ér. A vívás tudományát elsajátítani, úgy, hogy érjen is valamit, hosszú idő, kardot kovácsolni szintén hosszadalmas, és bonyolult folyamat. Az emberek értenek a bunkóhoz, amivel fejbe lehet vágni a szomszédot, esetenként a késhez, mert valakinek mégiscsak le kell vágni a disznót. A hadsereg 99,8 százalékban lándzsásokból áll. Akadnak, akik értenek az íjhoz is, mert az íjjal lehet vadászni, de mivel a portákat körülvevő erdők az örökös földesúr tulajdonában állnak, és az orvvadászatot halállal büntetik, ezért csak a bátrak, vagy a végsőkig elkeseredettek próbálkoznak vele, és a javukat el is fogják. Annak, aki tud vívni, különösen, ha kardja is van, azonnali biztos helye akad a Királyi Testőrségben, ahová egyébként kétévente öt embert vesznek föl, hogy pótolják a kiöregedőket. A testőrködésnél pedig nincs jobb munka; a semmiért cserébe, amit el kell végezni, rang és birtok jár, elég nagy ahhoz, hogy a delikvens élete végéig úri módon élhessen. Munka pedig tényleg nincsen. A királyt senki sem akarja megölni. Nem mintha olyan jó uralkodó volna, csupán annyira nem tölt be semmilyen szerepet az alattvalói életében, hogy a többség még a nevét sem tudja. Sord sem. Ő a Király, szigorúan nagybetűvel, aki valahol a szivárvány és a csodák birodalmának határán él a kastélyában, és naphosszat azzal van elfoglalva, hogy aranytányérból etesse a kutyáit. A birodalom már nagyon régóta nem egységes. A főnök falunként a földesúr, aki egyben a bíró is, és a szava szent. Mindenki úgy segít magán, ahogy tud, értelemszerűen egységes törvények sincsenek."

Az egyik barátom ír egy hosszabb történetet, de elbizonytalanodott, és abba akarja hagyni. Szerintetek ez alapján érdemes őt bátorítanom, hogy ne tegye?(Szerintem igen, de nem szeretném, ha csalódás érné, és lehet, hogy picit elfogult vagyok.)Ez a részlet már kicsit benne van a sztoriban. Őszinte válaszokat kérek, köszönöm.