Kinek mi a kedvenc Harry Potteres idézete? Fanfictionos is jöhet!

Harry ezúttal szép lassan tért magához. Lassan leesett neki, hogy most már ébren van, de valami nem stimmelt. A szemét még nem akarta kinyitni, mert valahogy biztonságban érezte magát. Semmi zajt nem hallott, így még jobban megnyugodott. Erre a nyugalomra még a benne maradt bájitalok is rásegítettek. De valami akkor sem tetszett neki. Hason volt az ágyon, de a feje nem volt kényelmes pozícióban, ezért felemelte és és átrakta a másik irányba, hogy most ne balra nézzen, hanem jobbra. Már éppen el is aludt volna, amikor valami apró hangra lett figyelmes. Még a csendes szobában is alig lehetett hallani, ezért Harry még a lélegzetét is visszafojtotta, hogy hallja. Arra is rájött, hogy a hang ütemesen szólal meg. Ba-dumm. Ba-dumm. Olyan, mint ha valakinek a szívverését hallanám. Mekkora egy hülyeség! Valószínűleg csak a fülemben lüktet a vér. Ezzel annyiban is hagyta volna a dolgot, ha nem történt volna semmi több. De történt. Már lépte volna át az álmok kapuját, amikor a jobb keze lecsúszott az ágyról. A szeme azonnal felpattant. Nem azért, mert lecsúszott az ágyról, arra ki ébredne fel. Azért volt annyira meglepődve, mert ahogy lecsúszott,nem csak lógott a levegőben vagy leért a talajra, hanem az ő keze bizony egy másik kézbe esett.

Amilyen gyorsan kinyitotta, úgy is csukta be a szemeit.Egy hulla van az ágyam mellett! Vagy Piton hullája! Van egy hulla az ágyam mellett! Ez már volt... Nem akarom látni! VAN EGY HULLA AZ ÁGYAM MELLETT!! Itt még a gondolataiban is elhallgatott, merthogy a „hulla” köhintett egyet.

Harry mindent egy lapra tett fel. A másik kézbe lógó kezét ott hagyta, de a másikkal feltolta magát, kinyitotta a szemét és le akart hajolni,hogy megnézze tényleg Piton fekszik-e a földön. De ez sem jól sült el. Későn nyitotta ki a szemét,így mikor hajolni kezdett, későn látta meg az ágy szélét és merő egyszerűséggel lefejelte. Szebbnél szebb szitkozódások közepette visszaesett a saját ágyára. De ekkor valami szöget ütött a fejében Az előbb fejeltem le a saját ágyam és a saját ágyamban fekszem most is. Ez nem stimmel... Most már mindkét kezét arra használta, hogy felemelje a felsőtestét és most fókapózban feküdt az ágy mellett valami puhán. Harry annyit látott, hogy az igazi ágya tényleg ott volt tőle jobbra, ő meg valahogy a földön feküdt. De arra is rájött, kicsivel később, hogy nem feküdhet a földön, mert valami puha van alatta. De mi? Szép lassan lenézett és annyira meglepődött,hogy a kezei felmondták a szolgálatot, visszaesett az „ágyra”, de még idejében elkapta magát ahhoz, hogy le ne fejelje Pitont.

Igen, a mi kis Harrynk egész végig Pitonon feküdt és az ő kezét érezte a Pitonból lett ágy mellett. De a jelen pillanat sem volt valami kecsegtető. Harry Pitonon feküdt, farkasszemet néztek és, ha Piton orra egy centivel nagyobb lett volna, akkor bizony még az orruk is összeért volna.

Piton volt az első, aki megszólalt:

– Jó reggelt Mr. Potter. Mégis milyen mentséget tud felhozni arra, hogy rajtam akarta átaludni az éjszakát? – és jó pitonosan meg is fogalmazta kérdését a fiúnak.

– Maga nem hulla... – ámult Harry Piton képébe még mindig.

– Meglepő észrevétel – jött a gúnyos válasz. – Egyéb észrevétel?

– Milyen erős hasizma van! Meg bírt tartani még akkor is, mikor teljes súlyommal magára nehezedtem – mondta Harry tudomást sem véve a cseppet sem hétköznapi helyzetről és a cseppet sem hétköznapi kijelentéséről.

Piton arcon csapta magát, már amennyire ez lehetséges volt a jelenlegi helyzetben. Fiatalabbak kedvéért Piton „nyomott” egy facepalm-ot. Eközben azon gondolkodott, hogy a Granger lány hogy bír el egy Weasleyvel meg egy ilyen Potterrel. Egyfajta tiszteletet érzett most iránta.

– Köszönöm a bókot, de maradjunk annyiban, hogy egyik kijelentése sem volt válasz azén egyszerű kérdésemre. Mindazonáltal...

Piton mondandóját félbeszakította egy, a csendes szobában nagyon is hangosnak mondható, gyomorkorgás. Harry a füle tövéig elvörösödött és felült Pitonon. Konkrétan most lovaglóülésben ült Pitonon, de ő ebből nem vett észre semmit, mert csak a hasát próbálta szorítani a kezeivel, hogy több korgást ne lehessen hallani. Piton nagyon meglepődött a fiú ülési helyzetén és zavarba is jött tőle, de ebből kívülről csak annyit lehetett látni, hogy az egyik szeme megrándult.

– Ha végre leszállna rólam, akkor talán még vacsorázhatnánk is – mondta, megkegyelmezve a fiúnak.

Harry szemei felcsillantak a vacsora szó hallatán és azonnal felpattant Piton öléből.

Piton feltápászkodott és mintha mi sem történt volna elindult az ajtó irányába egy nagyon éhes Harryvel a nyomában.

Snarry: [link]

-Gondolod, hogy az öreg képes lenne kirúgni engem?

-Meg kell mondanom, hogy igen.

-Még akkor is ha a helyembe kénytelen lenne a Weasley ikreket alkalmazni?

-Szerintem legfeljebb Voldemortnál állna meg.

Ettől Hermione csak még erősebben nevetett, Tom is felkuncogott, és Madam Pomfrey csúnyán nézett rájuk, amiért így megnehezítik a munkáját.

-Hogy Voldemort tanítsa a Sötét Varázslatok Kivédését? Képtelenség!

-Miért lenne az? - Harry úgy tett, mintha pálca lenne a kezében és Marcushoz/Tomhoz fordult, arcát ronda dühös maszkká torzítva. - Helytelen válasz! Crucio!

Tom eljátszotta, hogy összecsuklik a fájdalomtól.

[link]

"A pallérozott elme számára a halál csak egy új kaland kezdete" Dumbledore/ Harry HP 1.

"Nők.. ahogy öregszenek, úgy hülyülnek" Rontól.. ( Na, ezzel a férjem maximálisan egyetért) :D

Nem tudom teljesen fejből,de:

"A Roxfortban megkapják a segítséget azok,akiknek szüksége van rá!"

Valami ilyesmiféle

-Hát persze, hogy mindez a fejedben történik, Harry, de attól még miért ne volna valóságos? (Dumbledore)

A dolgok, amiket elveszítünk, visszatalálnak hozzánk, ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk. (Luna)

"-Harry megőrült- lehelte Seamus.

-Nem, csak szerelmes- vetette oda Ron undorodva.

-Egykutya, nem?- firtatta Fred derűsen. "

Ez egy Drarry fanfictionből van, a címe Titkok :)

"Ahol a sikert osztják, a hitünk értéke többet nyom a latban a követőink számánál."

"Mielőtt kezdetét veszi a bankett, szeretnék néhány szót szólni. Íme: Filkó! Pityer! Var- kocs! Dzsúzli!... Köszönöm."

"Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni"

"A gyerek szavát, hiába is őszinte, nem hallják meg, akik elfelejtettek hallani."

/Albus Dumbledore/