Az iskola feladata megszerettetni a gyerekkel az olvasást?

"A legtöbb gyerek az iskolaban tanul meg olvasni, onnan van az elso élménye. Ha ez negatív -nem megy neki, lassabb mint a tobbi, rossz a tanár- nem valószínű, hogy szeretni fog olvasni es ezen a szulo nem nagyon tud változtatni."

De attól, hogy ott tanul meg olvasni, attól még a szülő megszerettethetné vele magát a tevékenységet. Attól, hogy a gyerek mondjuk már másodikos, attól még a szülő képben van. Mindjárt elolvasom a többi hozzászólást is.

Bocs, hogy több részletben válaszolok, de nagyon gondolatébresztőek a válaszaitok, ezt különben köszönöm.

Először is:

"Szerintem egy szülő azt fogja mondani a gyereknek, hogy próbáljon az iskola követleményeinek megfelelni, ergó ne olvasson otthon mást, amíg a kötelezővel nem végzett. Ezzel kezdődik a probléma. "

Ezzel nem értek egyet, szerintem a szülő az iskolai olvasmányok mellett nyugodtan ajánlhat mást, véleményem szerint szokott is. Értem, hogy szerinted azt mondja, hogy előbb fejezze be a másikat, de - és talán most furcsát mondok - könyveket egymás MELLETT is lehet olvasni, nem csak egymás után.

Azon kívül nagyon elmentünk melyik kötelező olvasmány a rossz témába, ezt el akartam kerülni, de ha már itt van, reagálok. Mindenki mondja, hogy meg kéne újítani a listát, és ezzel nem vitatkozom. De Te például, 4. válaszoló, kijelentetted, hogy az orosz írókat a gimisek kukába kívánják. Ez a te véleményed. Mi például szerettük őket. Főleg mert nem emelt szinten az oroszoktól csak a rövidebbeket adták föl, pl. A köpönyeg.

Itt mindig csak a saját véleményed mondhatod el, hogy szerinted mit kéne kivenni. Vannak, akik szerint Jókai nem való a mai gimiseknek. Az én sulimban pont azt szerették sokan, főképpen Az arany embert, és míg nagyon sokan utálják Az ember tragédiáját, nálunk az volt az, amit tényleg mindenki elolvasott, és hatalmas pozitív csalódás volt, még az is elolvasta, aki semmi mást ezen kívül. Na most akkor megint csak vélemények vannak szemben egymással. De nem vitatom, hogy régimódi a lista, csak nem hiszem, hogy a gimisek pl. ne tudnák megemészteni a Bűn és bűnhődést. Én pl. a Robinsont utáltam, meg a Candide-ot, van aki meg ezeket hagyná benne.

"Az iskolában tanultam meg olvasni és ma is, ötven évesen, falom a könyveket. A gyerekeimnek sokat olvastam kis korukban, vásároltam is nekik a szebbnél - szebb könyveket. Sajnos nem szerették meg az olvasást, a kötelezőkön kivűl egy könyvet sem olvastak el, lehet hogy még azokat sem."

Na igen, van ilyen, de ha feltételezzük, hogy valaki egyáltalán meg tudja velük szerettetni, akkor az a szülő legyen-e.

Minden további válaszra:

Eddig nem nagyon győztetek meg. Én is 4 évesen tanultam meg olvasni, és én is utáltam pl. az említett Egri csillagokat, meg még sok minden mást is. De mivel tudtam, hogy nem az olvasás a rossz, hanem konkrétan, az a regény, amit épp most kell olvasnom, ezért nem hagytam fel az olvasással az Egri csillagok után sem. Mondjátok, hogy igen, a szülő feladata is, de más helyeken mindig az a szöveg jön, hogy az iskoláé. Azt értem, hogy nem kell megutáltatniuk a dolgot, de szerintem az (is) a probléma (része), hogy a gyerek, aki csak az iskolától tanulhatja meg, hogy milyen olvasni (nem azt, hogy hogyan kell), az nem fogja tudni, hogy nem az olvasás, mint fogalom a rossz, hanem adott olvasmány. Pl. van egy ismerősöm, aki sosem olvasott el szinte 1 kötelezőt sem, talán csak egyedül a Rokonokat, ki tudja, miért, de amellett falja a könyveket. És rengeteg ilyen ember van még. Vele nem tudta az iskola megutáltatni, mert megvonta a vállát, és azt mondta, ő nem olvas olyat, ami neki nem tetszik, de nem azt mondta, hogy nem olvas egyáltalán. És itt van egy lényegi különbség.

"Kérdező, azért lénsegi különbség van olvasás és olvasás között is... persze elhiszem, az ismerősöd pont azokat a kötelezőket nem szerette és nem olvasta, de ettől még Maupassant-t olvas nap mint nap. (Oké, igen, bármit olvasni, még szakácskönyvet is, olvasás. Ezzel nem vitatkozik senki.)"

Változatos dolgokat olvas, és sok mindent az ajánlásomra is elolvasott. Pl. Dosztojevszkijt, Vörös és feketét, bár utóbbit nem szerette. Meg Goriot apót. Azért lehet ez így szerintem, mert nem akarja, hogy megmondják neki, mit olvasson, vagy nem tudom.

"Erről szól a vita. Érvek és ellenérvek. (...) Természetes, hogy nem egy anonim fórum tizenvalahány válaszadója fog meggyőzni egy ilyen kérdés kapcsán, de azért ne rázd le az összes választ egy álérvvel."

Arra céloztam ezzel a hozzászólásommal, hogy más kérdéseknél is észrevettem, hogy nem mindig tartjuk be, amit itt leírunk. Persze, nem ugyanaz az 5 ember mondta ezt meg az ellenkezőjét, csak sokszor láttam olyat, hogy valaki névleg egyetértett valamivel, de a gyakorlatban szidta tovább a dolgokat, mert azzal vezette le a feszültséget, vagy nem tudom. De itt elismerem, hogy igazad van, hogy itt nem volt a legjobb érv.

"Öcsém utál olvasni, mert a tanára rossz módszerrel tanította, anyukám, mivel neki is ez a szakmája, az "utolsó pillanatban" vette észre, hogy diszlexiás a gyerek. "

Hát de épp ez az. Mért az utolsó pillanatban?

"De emellett a szülő feladata is. Megint saját példa: én. Az iskola megtanított olvasni, mert szüleim azt mondták, erre van ama közintézmény, ők nem fognak leülni velem, hogy 4-5 évesen már olvassak. Minek azt? Nem egy éven múlik a világ. (Nem akartak más módszerrel olvasni tanítani, mint amit majd tanulnom kell. Van benne logika...) "

De te épp hogy összekevered a 2 dolgot. Senki nem mondta, hogy az olvasás műveletét kell a szülőnek megtanítania. Hanem az olvasás szeretetét. Ahogy írod is utána, hogy jó könyveket kaptál tőlük.

Valóban senkinek nem kötelessége, de aki elvárja az iskolától, annak igen. Mert akkor nem kell panaszkodni miatta.