Mit gondoltok a novellámról?
Születés
A napsugarai fényes burokba öltöztetik a kis jövevényt. Pufók arcocskáján egyszerre lehet látni a nagyvilágtól való félelmet és annak felfedezésére váró kíváncsiságát. Apró kék szemei szépen lassan mozognak jobbra-balra, feltérképezve a lehetséges veszélyeket. Amint az orvos felemeli, olyan ordítást produkál, amibe az egész világ beleremeg. A doki próbálja csitítani, de a kis lurkó csak annál inkább óbégat. Végül, hosszas megfontolás után, az anyukára bízza ezt a megtisztelő feladatot. Az anya keze óvatosan nyúl a baba felé, mert fél attól, hogy ártani fog neki. Hisz olyan kicsi, olyan törékeny, egy rossz mozdulat is az életébe kerülhet. Miután a gyerek a mami karjába került, abba hagyta azt a fájdalmas muzsikát. Boci szemeivel, úgy figyelte az asszonyt, mintha legfőbb bizalmasa lenne. Ez a titokzatos, rejtjeles kommunikáció is csak egy gyermek és az anyja között jöhet létre. Az, ahogy szavak nélkül kiöntik egymásnak a szívüket, vagy az, ahogy megosztják egymással a bánatukat, örömüket. Ez az a bizonyos szótlan megérzés, a szeretet.
Mi ez? Hol vagyok? Vissza akarok menni, ez a hely nagyon nem tetszik! Miért van mindenki fehérben? És miért olyan boldogok? És a legfontosabb, hol van Ő? Mit akar tőlem ez az óriás, miért nyúlik felém? Engedj el, nem akarlak! Tegyél már le! Értsd, már meg mit akarok! Ez így nagyon nem tetszik! Végre, tudomására jutott, mit magyarázok neki. Felé nyújt. Ő gyengéd kezeivel átemel, magához húz és rám néz. Soha nem láttam még ilyen szemeket. A hangjáról sejtettem, hogy gyönyörű, de hogy ennyire.
Ígérd meg, hogy nem engedsz el, hogy bármi történik, én örökké a tied leszek, hogy életem végéig a szeretetedbe fogsz öltöztetni! Ígérd!
Cserébe én is megígérem, hogy rendes leszek, akármi történik, mindig megbízhatsz majd bennem, hogy legmélyebb titkaimat megosztom veled és hogy halálodig, vigyázni és szeretni foglak!
Nem kellett szavakba formálnia, amit gondol így is tudtam, hogy az ígérete örök és az is marad.
Ha a többi is érdekel, akkor a blogom címét küldhetem priviben! :)
aranyos, de zavaró, hogy igeidőt váltasz itt: "Az anya keze óvatosan nyúl a baba felé, mert fél attól, hogy ártani fog neki. Hisz olyan kicsi, olyan törékeny, egy rossz mozdulat is az életébe kerülhet. Miután a gyerek a mami karjába került, abba hagyta azt a fájdalmas muzsikát."
valamint a doktor nyúl felé, nem nyúlik. Gondolom szilárd anyagból van az az orvos :)
Folytasd!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!