Segítségre lenne szükségem pár írástechnikával kapcsolatban. Tudnátok segíteni?

Ez a szövegrészlet írástechnikailag korrekt. Ha mindenképpen azt szeretnéd, hogy valami olyasmit mondjak, amin változtatnod kéne, akkor azt mondom, hogy picit talán túl sok jelzőt használsz. Amikor az ember szépen, szemléletesen akar megírni egy leírást, könnyen átesik a ló túlsó oldalára - ezt tartsd szem előtt. Életkorodhoz és ahhoz képest, hogy még csak 3 hónapja kezdted, szépen és igényesen fogalmazol, én támogatlak abban, hogy az írással foglalkozz.

26/N

És lány is vagy? (Ellenkező esetben én eltöprengenék egy divattervezői szakon továbbtanulási célból. Tényleg.) Egyébként 16 évesen 3 hónap után ez tényleg jó teljesítmény, nem kell a falnak menned.

Kezdem ott, hogy rosszul állsz a témához. Vagy szakmai körben kérdezel, és akkor kapsz írástechnikával kapcsolatos visszajelést is, vagy az ismerősöknél érdeklődsz, akik olvasók, nem tisztük sem ismerni az írástechnikai fogásokat, sem azokat alkalmazni tudni. Tehát ha csak rossz visszajelzést kapsz, de semmi olyasmit, hogy min változtass, keress másik közönséget, akik ennél többet tudnak adni. Nem a GYIK-ban látni az utolsó mentsvárat, ha fejlődni akarsz (ez sem szakmai fórum), hanem utánanézni a neten pl. az írástechnikának, amatőr írói oldalaknak stb. Ha a negatív visszajelzés mellett el is tudják magyarázni, mi a gond, már előrébb vagy, és ha még így is mindenki véleménye az, hogy hagyd abba, akkor gondolkozz el.

A másik az, hogy ennyiből sokat nem lehet mondani. Ez a részlet még azokat a hibákat sem tartalmazza, amiket te magad is beismersz, ergó rossz kiindulási alap nekünk. Mert most mondhatjuk, hogy ne használj tőmondatokat, de ezek közül egyik sem tőmondat, így ez a tanács sokat nem ér. Lehet, hogy lényegtelen információkat csomagolsz tőmondatokba, akkor ki kell ezeket húzni, máskor túltördeled a mondanivalót, akkor össze kell kötni a mondatokat, megint máskor egyszerű redundancia adja a tőmondatok sokaságát, itt is a kihúzás lehet a megfelelő, olyan eset is van, hogy a bekezdést át kéne szerkeszteni, máris nem lennének tőmondatok, meg persze fakadhat a szókincs/fogalmazási képességek korlátoltságából is. Illetve az a ritka eset is játszik, hogy a karakterek beszélnek tőmondatokban, de ezt az olvasók nehezményezték. Ezzel meg nem igazán lehet mit kezdeni, a szereplők jellemétől függ.

De maradjunk a nem megfelelő példádnál. Oké, ebben nincs tőmondat, tehát nem használsz túl sok tőmondatot. Helyette van egy vesszőhiba (első és), rengeteg felesleges jelző (tobzódsz bennük) és sok-sok nehéz határozó. Ezek nem alapvető nyelvtani hibák, tehát már megugrottad azt a szintet, amit az amatőr írni kívánók 80%-a nem, ha csak ennyi a probléma, az jó. (Illetve nem jó, mert nehéz javítani. De azzal sem én szenvedek.)

A jelzőket ritkítsd meg. Egyrészt kapásból a szóismétléstől is megszabadulsz (oké, lehet, hogy ezek is vannak, ennyiből nem tudni), másrészt elveszik a lényeg. A határozókat szokás kidobatni, mondván maszkolja a mondanivalót, az ige erősebb. (Az ne zavarjon, hogy ennél a pontnál kezdődik némi zavar a magyar és az angolszász írástechnikai anyagokban, mert az angolok nem javasolják a szinonimákat, a magyarok meg pont ezt használnák.) A jelzőket is javaslom, mert a mondatok fele az. Ahogy az első mondta, ne akarj mindent egyszerre megfogni, mert akkor pont a lényeg veszik el. Pl. az első mondatod:

"A lemenő nap fénye mély, és sötét színekbe öltöztette a vastag ködben úszó erdőt."

A mély és a sötét itt ugyanazt takarja. Az egyik kihúzható, maradjon mondjuk a sötét. Az is felesleges, hogy lemenő a nap, mivel később éjszakáról beszélsz, tehát a környezetből kiderül, hogy alkonyat van. A vastag köd sem kell, vékony köd amúgy sem elég csinos egy íráshoz, illetve elveszi a lényeget. A köd ugyanis sehol nem fordul elő a továbbiakban, így is több szó esett róla, mint kellene. Tehát:

"A nap sötét színekbe öltöztette a ködben úszó erdőt."

A fényt kihagytam, mert az is sok. Igaz, ez nem általános szabály, de fényjelenséggel nem szép dolog kezdeni (meg időjárással), és mivel NEM a nap a fő kép, hanem az erdő, azzal, hogy a napot teszed alanynak, elviszed a fókuszt az erdőről. Nosza, kis átalakítás, legyen az erdő az alany!

"A ködben úszó erdő sötét színekbe öltözött."

Hopp, egy strikt, de használható mondat!

"Az ágak leveleiről visszacsapódó halovány fénysugár mély narancsszínűre festette az élőlényektől zajos aljnövényzetet. "

Oké, a fénysugár az előző átalakítás miatt itt hülyén hangzik (nincs nap), de ha többesbe teszed az általában sugárzást (napfényt) jelent, tehát megoldható ez a mondat is. Plusz eltűnt a két mély. Meg a két fény. Viszont a mondat marhaság. A levelekről nem csapódik vissza fénysugár, azt tükröződésnek nevezik (vagy a visszaverődő fény adott spektruma adja a színt, tehát színnek). És az a beesési szögre merőlegesen történik, vagyis az ég felé: akkor hogy világítja meg az alatta lévő aljnövényzetet? Inkább arra gondoltál, hogy a leveleken átszűrt fénytől narancsban pompázik az erdő alja, ami megint rossz gondolat, de elmegy. (A fény eleve narancsos, a levelek csak lefogják egy részét. Amúgy ha a nap már lemegy, az erdő alul sötét, kivételt képeznek egyes nyitott ligeterdők, de aztokat pagonynak szeretik mondani.) A jelzők megint túlszaporodtak: az ágak levelei helyett levelek (az erdő levelei is, sőt, a fák levelei), a halvány fénysugár itt lózung (jó, inkább közhely), mert akkor bizony nem halvány a fény, az "élőlényektől zajos aljnövényzet" meg túl hosszú, cifra leírás. Később kifejted az élőlényeket, itt elég, hogy zajos az aljnövényzet (ha ezt a kifejezést akarod használni).

"A leveleken átszűrődő fénysugarak mély narancsszínűre festették a zajos aljnövényzetet."

Ha így átírtuk, a két mondat amúgy mehet egybe is.

"A ködben úszó erdő sötét színekbe öltözött, a leveleken átszűrődő napsugaraktól mély narancsszínűvé vált a zajos aljnövényzet."

Így igaz, kicsit biceg, de egyrészt nem cipel a mondat annyi fölösleges szót, mint eredetileg, másrészt a lényegre koncentál. Érdekel minket a nap, hogy vastag a köd, hogy visszacspódnak a fénysugarak? Nem, minket a sötét erdő aljnövényezete érdekel. (Amúgy ha két mondatban marad, valamivel értelmesebben hangzik a részlet.)

"Kisállatok széles választéka bágyadtan ballagott lassan a vackaik felé."

Itt van kontextusidegen szó is: széles választéka? Mi ez, szupermarket? Nem, ilyet nem írunk. Az alliterációt is kerüld (az alliterációk alapvetően alkalmazhatatlanok), mert nem ad jó zeneiséget a szövegnek. Nem viccből mondom, amíg nem tudod használni, ne erőltesd. A ballagás lassú, ez a határozó is húzható.

"Kisállatok ballagtak vackaik felé, "

Igen, a következő mondattal egybe kéne írni, azt is meg kell húzni az előbb említett szempontok alapján:

"Baglyok bukkantak fel a hatalmas fészkeikből, melyeket leggyakrabban hatalmas tölgyfák odúiba rendeztek be."

Nem kell, hogy leggyakrabban. Kitérsz a meséből (az olvasó meg a hitéből), átmész David Attenborough természetfilmbe. (Tényleg hallani az öreg hangját a háttérben.) Ha kell, hogy tölgyfa, akkor tölgyfa odvaik, megoldva a helyzet. Ha nem kell, hogy tölgyfa, akkor húzni. (Ó, nem fészek, odú. Egyszerűen megoldod.)

", baglyok bukkantak fel hatalmas odvaikból."

(Amúgy a kisállatok - amikről nem tudjuk, mik - miért mennek bágyadtan haza? A legtöbb ilyenkor a legaktívabb. Plusz van kisragadozó, rágcsáló, bagoly... mi megy aludni? Írj valami konkrétumot, ha lehet.)

"Éjszakai rágcsálók is előmerészkedtek a félhomályból a kisebb ragadozók örömére."

Lehagyhatd a névelőt: az éjszakai rágcsálók. Mondjuk a rágcsálók többsége az (főleg erdőben), így ez is furán hangzik. De ez részletkérdés. Ellenben! Mindenhol félhomály van, abból nem fognak előmerészkedni, nekik ez létkérdés. A megoldás lehet az, hogy a kisállatos mondatot kihúzod és ide építed be a vackokat.

"Az éjszakai rágcsálók is előmerészkedtek vackaikból [visszautalás a baglyok odúira] a kisebb ragadozók örömére."

Na, akkor az utolsó három (kettő, egy) mondat átszerkesztve:

"Éjszakai rágcsálók merészkedtek elő vackaikból a hatalmas tölgyfa odúkból előbukkanó baglyok és más, kisebb ragadozók örömére."

Az utolsó mondat esetleg szórendileg lehet más: "A földön zajlott az élet." De itt az eredeti is megállja a helyét.

Szóval egyben:

"A ködben úszó erdő sötét színekbe öltözött, a leveleken átszűrődő napsugaraktól mély narancsszínűvé vált a zajos aljnövényzet. Éjszakai rágcsálók merészkedtek elő vackaikból a hatalmas tölgyfa odúkból előbukkanó baglyok és más, kisebb ragadozók örömére. Zajlott az élet a földön."

Na, ez egy verzió (az én átiratom), van, aki szereti bővebb lére hagyni. Nem mondom, hogy ez az egyetlen használható forma, de azért érzed a különbséget a két verzió között? Hagyd el a felesleegs jelzőket, kicsit vonj össze, mindig tudd, mi a fókusz, és azon legyen a hangsúly. Ne hagyd, hogy elvonja a figyelmedet a sok csillogó jelző meg határozó, ne akarj mindent egyszerre leírni.

Ami még jó nálad: bár csak mozzanatában, de nem egy érzékszervre írsz. Sosem csak egy érzékszervvel érzékelünk, a látás ugyan fontos, de ott a hallás (zajos!) is, a szaglás, ízelelés, tapintás stb. Nem kell mindet belevenni, de ha csak színekkel és látványvilággal jellemzel valamit, az unalmas lesz. A zaj pl. jó volt. (Ez ritka, hogy valaki önkéntelenül is tudja.) Ne halmozz egy érzékszervre írt jelzőket, mint az elején a színek és a fényjáték. Választékosan fogalmazol, de nem kell minden szavadat az olvasóra zúdítani. Megpróbálsz általánosban is láttatni, de nem kell, mindig figyelj, hogy ugyanabban a beszédhelyzetben maradj. Gondolj a regényre úgy, hogy te egy utazó vagy, egy ismeretlen helyen leülsz a tűzhöz és mesélsz. Fennhangon, szép szóval. Meg kell tartanod a hallgatóságot, nem mehetsz kacifántos köröket a szavaiddal (de még a történettel sem), különben felállnak és faképnél hagynak.

Nagyjából... ennyi. Ha kevésbé túldíszített a szöveged, szerintem jobb visszajelzéseket kapsz majd. (Ha nem, akkor a történettel van a gond, vagy a részlet nem volt informatív. Esetleg az olvasók várnak mást. Ezt már nem tudhatjuk.)

(Igen, ez hosszú lett.)