Hogy tetszik az írásom?

Kérlek titeket őszinte véleményt mondjatok, de ne bunkó stílusban. Valamint tudom, hogy van pár vessző és helyesírási hibám. Egyébként ez egy rövid novellának készül.

None csendben olvasgatott abban az ősöreg fotelben, amit még ükapja adott át nagyapjánk, a nagyapja az apjának, az apja pedig neki. Szép barnás fotel volt, mit egy tarka lepedő borított. None kis kunyhójában sült gyesztenye szaga terjengett, amit mélyen beszívott a padlót takaró bolyhos szőnyeg. A kobold felállt a fotelből, leült a kályha elé és kezét melengette, miközben csendben gondolkozott. Nem telt el sok idő, mikor valaki hangosan dörömbölni kezdett az ajtón. None komótosan az ajtóhoz ballagott és kikukucskált azon egy funta által okozott lyukon át. A kunyhó előtt egy gubac, Jojo ugrándozott. A kobold nagyot sóhajtott, majd beengedte mentoráltját. Az eleven gubac szinte egy szempillantás alatt bent termett a viskóban és felugrott None fotelébe.

- Ez sült gesztenye?-érdeklődött Jojo, miközben nagyokat szippantott a levegőbe.

- Igen, de nem neked van.- felelte a kobold és leült egy székre.

- Hanem?-kérdezte a gubac és az illat irányába kezdett mászni.

- Vendégeket várok.-mondta None és rácsapott Jojo fejére. - Ne nyúlj hozzá!

- Ahogy ismerlek, biztosan többet csináltál, mint amennyit enni fognak.- csipkelődött Jojo és visszamászott a fotelbe.

None végül megádóan bólintott és átnyújtott mentoráltjának egy fóliával letakart tálat.

- Jobb félni, mint megijedni.- tette hozzá a kobold. - Mellesleg feltételezem nem a gesztenye miatt jöttél.

Jojo csámcsogás közepette bólintott, majd mikor lenyelte a falatot, így szólt:

- Segítségre van szükségem.

- Mibe keveredtél már megint?

- Összetűzésbe keveredtem egy funtával.

- Mondtam, hogy kerüld el őket.

-Tudom.

- Miféle összetűzés?

- Az úgy volt, hogy az érdőben sétálgattam, mikor találkoztam Mézessel, a funta főnök középső fiával. Leálltam vele csigázni és ő nyert. Most cserébe az egyik hollómat kéri.

- De hiszen még csak a hónap felénél vagyunk és már csak kettő hollód van. Nem tudsz odaadni még egyet.

- Ezért is jöttem hozzád.

None felállt és körbe-körbe sétált a kis viskóban, miközben az őszes szakállát simogatta.

- Nincs más választásunk - mondta a kobold -, lakomát kell rendeznünk.