Elkezdtem írni egy történetet, mi a véleményetek róla?
Eldöntöttem, hogy könyvet akarok írni és most megírtam a prológját. Érdekelne a kritikátok!
Prológus
Minden olyan szépen indult. Mint az újszülött a bölcsőjében, úgy ringatóztunk a tenger szelíd hullámain. A nap lágy sugaraival simogatta az arcunkat, eközben a déli szél halk melódiával nyilvánított üdvözletet a két jövevénynek. Vagyis nekünk. A mellettem ülő fiúra pillantottam és láttam, hogy a figyelmét én sem kerültem el. Óriási kék szemei voltak, helyenként ezüst pettyekkel díszítve. Tekintete átható, varázslatos volt, az ember képes volt elveszni benne. A mosolya is tökéletes volt, olyan mosoly, amiért a lányok tűzbe mennének. A kezét felém nyújtotta, arra várva, hogy én megfogjam azt. Én is ugyanezt tettem, csak az volt a baj, hogy akármennyire próbálkoztam nem sikerült elérnem őt. Valami láthatatlan erő egyre messzebb és messzebb húzott minket egymástól, mintha nem is egy csónakban lennénk. Mire feleszméltem a kezdeti sokkból észrevettem, hogy nem csak a kettőnk közötti kapcsolat változott meg, hanem az időjárás is. Az égi istenek, úgy tűnt, pont ekkor akarták legeltetni a feketebárányaikat, mivel az égen csak őket lehetett látni. Az éhségük sem lehetett kicsi, hiszen gyomruk korgása az egész teret betöltötte. Ilyen időben persze a szikrázó ostor sem maradhatott el, amit a mindenek felett álló pásztor csattogtatott. A tenger is megvadult ettől félelmében és úgy kezdett dobálni minket, mint a zsonglőr a labdáit. A dolgok lelassultak körülöttem. Csak a túlélésen járt az eszem és az is csak azzal az árva mentőövvel volt lehetséges. De azt hiába kerestem a szememmel, mert már valaki más viselte. Esdeklőn pillantottam rá hátha megszán, de ő csak kacagott. A torkából egyre csak előtört a nevetés, ezzel éreztetve velem, hogy vesztettem. Próbáltam kapaszkodni a csónak szélébe, de egy nagyobb hullámnál hirtelen a tengerbe estem. A víz jéghideg volt, olyan érzésem támadt mintha ezer és ezer kés szurkálna mindenhol. Kapálództam, de minél inkább mozogtam, a víz annál inkább húzott lefelé. Pár perc alatt el is süllyedtem. Fuldokoltam, a tüdőmben nem maradt már levegő. Ekkor döntöttem úgy, hogy lehunyom a szemem.
Verejtékezve keltem fel az ágyból.
Egy újabb álom a halálomról, remek –gondoltam magamban. Pár pillanattal később vettem észre, hogy nem vagyok egyedül, a fiú ott ül az asztalkámnál. Rám mosolyog, és felém nyújtja a kezét. Pont, mint az előbb, csak az a különbség, hogy ez a valóság.
válasza:Nekem nagyon tetszik szívesen olvasnám. Csak így tovább!
11/l
válasza:Őszintén hazudtam.
Nekem, nem tetszik annyira most az hogy nyelvtani hibák, elgépelések az mind1 itt, deee a fogalmazás mindenképpen mai, nagyon mai és a kortárs realista leírás számomra nem túlzottan agitatív, de másnak tetszhet, szerintem vannak benne fogalmazási hibák.
"Mint az újszülött a bölcsőjében, úgy ringatóztunk a tenger szelíd hullámain."
pl. szerintem a bölcső ringatózik, a baba nem
tehát inkább
Az újszülőtt bölcsőjének kellemes ritmusú ringása hasonlatos volt ahhoz a szelíd himbáló hatáshoz, amelyre a tenger véget nem érő könnyed hullámzása késztetett minket.
mondjuk, bár kezdésnek nem tudom, na mind1 de szóval, ahogy így elolvastam még az ilyesmik, hogy
"Az éhségük sem lehetett kicsi, hiszen gyomruk korgása az egész teret betöltötte."
szóval hát ööö. kicsit pongyola, vagy nem kicsit inkább.
Na de dolgozz rajta, aztán ha úgy látod jobb, akkor rakd ki újra, de persze az is lehet, hogy nagyon jó csak én nem értek hozzó kellőképpen, de biztos írnak mások is még majd megjegyzéseket.
válasza:egyet értek a második válaszolóval.
egy kicsit erőltetettnek tűnt nekem, de lehet, hogy ez csak az én gondolatom...
ez így kezdésnek nem olyan rossz, bár látszi rajta, hogy nagyon kezdő, és ez nem baj, csak megjegyeztem :)
írj könnyedén, a szavak maguktól jöjjenek, ha görcsösen ülsz a gép előtt, azon tűnődve, hogy a következő mondatot hogy fogalmazd meg, akkor hagyd az egészet pihenni... utána vedd elő, és meglátod, könnyebb lesz ;)
még valamit akartam mondani, de a részletekbe annyira belemerültem, hogy elfelejtettem :) na mindegy...
így tovább!
ja, eszembe jutott: ha úgy érzed minden szavadat kínlódva írod le, akkor ne írj ilyen metafórákat, leírásokat... kezd a könnyebb műfajoknál, legyél laza :D
hajrá!
válasza:Még nem az igazi, de ne add fel! Én is próbálkozom az írással, és eddig nem nagyon sikerült.
Azt csinálom, hogy elolvasom újra a kedvenc könyveimet, amiknek már úgyis ismerem a történetét, és inkább arra figyelek, hogy az író vagy írónő hogy oldott meg bizonyos dolgokat. Olyat is olvastam már, hogy egyetlen embernek (névszerint Licia Troicinak) a két könyve annyira eltérő fogalmazásban íródott, mintha két ember írta volna! (Licia Troisitól az Égvilágot ilyen szempontól érdemes elolvasni, a másik könyve pedig a Sárkánylány teljesen más a kettő)
Szívesen elolvasnám a könyvet, szerintem jól indul, csak ahogy már előttem is javasolták, próbálj meg könnyedén írni! Hidd el, én tudom, hogy nem könnyű :). Kitartás!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!