Ha valaki történetet ír, a szereplők kinézetének jellemzése kb. hol legyen a történetben? A mai ifiúsági könyvekben hol írnak róla?

Ne aszerint csináld, hogy más hogyan írja, akarjál már picit kitűnni!!:)

Például szerintem lehet a tulajdonságokat cselekvésekkel egybe kötni; pl:

" Apró kezével, finom mozdulattal végigsimította fekete haját"

Vagy "égkék szemeivel fáradtan bámult ki az ablakon"

Vagy ilyesmi pl ruhára: "most is kedvenc piros pulcsiját viselte"

Vagy lehet hosszabb jellemzés is, amikor feltűnik a színen, bemutatásánál fel is sorolhatod egyszerűen a tulajdonságait pl

"Aranybarna haja, szeplős arca és széles szája volt, mely tulajdonságoknak/ amelynek köszönhetően igencsak hasonlított egy békára. Kékszínű, kopott bőrkabátot viselt, amely alig takarta derekát.

Most csak rögtönöztem valamiket:D:D:D

A mai ifjúsági könyvekben mindenhol, ahol csak tudnak, írnak róla. :) Különösen a fiataloknak fontos a kinézet, naná, hogy hangsúlyozni kell.

Amúgy az első jól mondja, ne akarj mindent úgy, ahogy mások. Ha te egy blokkban akarod leírni, hogy szép, izmos, szőke hajú, kidolgozott, olajos felsőtestű férfiállat a főszereplő, akkor így írd le. Ha elszórva végig a művön, hogy csak a 100. oldalon derüljön ki, már ha egyáltalán kiderül, hogy amúgy süketnéma, akkor úgy. Egyik kedvenc egypercesemben pl. a főszereplőről csak az utolsó sorban derült ki, hogy vak (írástechnikai kihívásra írta a szerző, végig párbeszéd... zseniális húzás, ezzel meg is indokolta, miért nincs kommentár, miért a párbeszéden van a hangsúly). Szóval olyan nincs, hogy hol kell lennie. Tedd bele valahová.

És megint igazat kell adnom az elsőnek: a cselekménybe öltött leírás mindig jól jön ki. A szóismétlést és a létigék halmozását is ki tudod ezzel végedni, plusz van célja a külső jellemzésnek (pl. belső is), jobban meg is marad stb. Bár azért vannak olyan leírások, amiktől a falat lekaparja egy olvasottabb ember (konkrétan amit az első leírt mind ilyen), de a fiatalabb olvasói réteg megveszik ezért és ez a népszerű forma.

Egy dologra azért felhívom a figyelmed, bár ez nem alap írástechnika (és tényleg ritkán használják helyesen): E/1. külső leírás. SOHA ne azért tegyél egy tükröt az útba, hogy a főszereplő belenézhessen és leírhasd a külsejét! Soha. A tükröknek funkciója van. Továbbá olyat nem írhatsz, hogy "apró kezemmel végigsimítottam fekete hajamon", mert magában ilyet épeszű ember nem gondol. Ennek ellenére rengeteg helyen szívbaj nélkül használják, soha senki nem szólt meg érte szerzőt és igen egyszerű módja a leírásnak. Én meg úgyis csak magamban morgok, ha ilyet olvasok, hogy miért kellett megint elrontani.

Valamint kajával embert nem jellemzünk. (csokibarna, tejfehér stb). Groteszk, kannibalisztikus és túlzottan tenyérbemászó.

Tartózkodj az égitestek, a nemesfémek, drágakövek emlegetésétől. Giccses.

A kinézet az életmód függvénye. Lehet izmos, de akkor sportoljon. Lehet harcos, de akkor tele lesz hegekkel.

Senkit ne írj tökéletesre. Minden jó tulajdonság ellenében adj egy negatívat.

Érdemes fotókkal gyakorolni. Lerakod magad elé, és írsz egy jellemzést.

Néha szoktam írni, illetve anno az egyetemen tanultam is ilyesmit. A nagy része mégis fogyasztói tapasztalat, elég sok könyv, fanfic, novella megfordul a kezeim közt.