Ti kíváncsiak lennétek a folytatásra? Lehet összecsapott, nem tagadom, de magától jött.

Keserves kaparásra ébredek. Először nem tudom hol vagyok, majd ráébredek, hogy a saját fürdőszobám plafonja bámul vissza rám. Nem értem hogy kerültem ide, de a nyávogás miatt most nem érek rá gondolkodni.

Kinyitom az ajtót, és szegény elhagyatott macskám hangját hallom megint. Valószínűleg ismét elfelejtettem megetetni. Mióta is lehetek a fürdőszobában? Megnézem a naptárat, de szinte teljesen felesleges, mert már régóta nem jelent az idő fogalma semmit, ezért aztán éppúgy fekhetek ott 1 napja, mint 1 hete.

Keresek valami ennivalót, bár már látom, hogy egy jó ideje elfelejtettem kaját venni, ezért az utolsó konzerv darált húst a macska kapja.

Visszamegyek a fürdőszobába, megnézem magam a tükörben. Ijesztő változásokat veszek észre magamon, ami eddig fel se tűnt.

A cserepes szám felszakadt, és már alvadt vér borítja. A körmeim betegesen sárgák. A bőröm a számhoz hasonlóan kiszáradt, az arcom egyenesen úgy néz ki, mintha vékony papírlapokból állna, és bármelyik pillanatban elszakadhatna. Gyorsan becsukom a szemem, próbálom elhitetni magammal, hogy ez a lány nem én vagyok, de miután kinyitom, a kép még mindig nem változott. Kezd derengeni, hogy mi is történt. Hát persze. Mindig ez van, miután egy dilidoki felírta a havi altató adagomat. Aztán persze az egész elfogy még aznap este. Először véget akartam vetni ennek az egésznek, de aztán megtetszett ez a játék, és már mindig így megy. Csakhogy az altatók nem hiába vannak felírva, ezért aztán a hónap többi napján keservesen küzdök az éjszakákkal.

nah milyen?? :/