Tetszik a történetem? Vicces lett vagy erőltetett?

( Próbáltam egy átlagos ember gondolataival írni, nem akarom kiadatni vagy ilyesmi, mert ahhoz eléggé gyerekes.Én csak szeretném feldobni az emberek napját egy kicsit)

Fáradtan dőlök be az ágyba, ujjaimmal a huzatba markolok. Reggel minden úgy kezdődött, mint egy átlagos napon, ám a későbbiekben ez rémálommá változott, ugyanis drága anyám közölte velem, ha kiskutyát akarok, akkor dolgozzak meg érte. DE MÉGIS HOGY A FENÉBE? MÉG CSAK 16 VAGYOK! Nem állíthatok be egy boltba vagy egy étterembe, úgy hogy, cső megjöttem adjatok már valami melót aztán ide a lóvét! Behunyom a szemem, hallgatom lassú szívdobbanásaimat, mikor valaki feltépi az ajtóm.

- Delani nézd mit csináltam!- hadonászik előttem az öcsém, kezében egy lappal, ami olyan ocsmányul néz ki, mintha a trágyadombon találta volna.

- Nagyon szép- mi ez virág? Kecske? Ház?- rajz.

Remek, ennél nagyobb marhaságot nem is tudtam volna mondani, most majd még több ilyen műalkotással fog bombázni. Már csak az hiányozna, hogy elkezdjen festeni,na, akkor szabadulna csak el a pokol!

- Kirakom, a faladra- szalad oda máris, barna szeme csillog az örömtől. Ó ha tudná a kis vakarcs, hogy előbb utóbb úgyis a kukában végzi minden műve! Nem lenne ilyen boldog.

- Tényleg, el is felejtettem mondani, anya talált neked munkát, már be is jelentett.

Hogy az a…. Ne már, legutoljára mikor a fejem felett döntött az lett a vége, hogy egy hétig voltam kórházba,mivel hiába mondtam neki, hogy nem tudok lovagolni, csakazért is felültetett egyre, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy nincs semmilyen tapasztalatom ezen a téren. Az a dagadt állat meg (inkább volt elefánt, mint ló) megijedt valamitől, és olyan gyorsan elvágtázott a helyszínről, hogy azt még egy olimpiai bajnok is megirigyelhette volna. Persze velem együtt, kantár nélkül, s amíg én az életemért küzdöttem, nem figyeltem egy kiálló faágra, ami hát mondjuk úgy, eléggé elcsúfította gyönyörű pofikámat. Dühösen pattanok fel és indulok a keresésére, de megfeledkezem a tesómról, aki nem figyeli, hogy én is ki szeretnék menni, tehát rám vágja azt a rohadt ajtót. Már a saját szobámban sem vagyok biztonságban? Kezdhetek gondolkodni rajta, hogy talán az apácazárda nem is olyan vészes, mint itthon lenni.

Fájó orromat masszírozva sétálok le a lépcsőn a konyhába, ahonnan zajokat hallok, és látom, ahogy apám a turmixos géppel viaskodik. Az átkozott szerkezet megbolondult, csak úgy spricceli szét az italt, bemocskolva ezzel anya értékes tálgyűjteményét. Ajaj, ha ezt megtudja, a sárkány kiszabadul és akkor mindenki fedezékbe! Gyorsan körülnézek, hol lehet Evariszt, attól hogy rajzolni nem tud, élő pajzsnak még jól jöhet vészhelyzet esetén. Túl fiatal vagyok még, hogy megcsúnyuljak. Neki nem ártana, semmi sem tud kárt tenni benne. Egy évvel ezelőtt, mikor kiesett az óriáskerékből, csak a kezét horzsolta le, bár az is lehet, hogy az agyát érte súlyosabb sérülés, ezért olyan hülye, de az is megeshet, hogy alapból ilyen.

Magára hagyom apát, kiszaladok a kertbe cipő nélkül, ami nagy hibának bizonyul, mivel sikeresen belelépek egy kaktuszba, a tüskék beleállnak a lábamba, sikításra késztetve engem. MI A SZAR? TEGNAP MÉG NEM VOLT ITT! HOGY A FRANCBA NEM VESZEK ÉSZRE EGY EGYMÉTERES NÖVÉNYT?! Kezdenék megvakulni? Az nem jönne jól, a szemüveg nem állna jól nekem… de öcsémre ráférne, talán nem néznék annyira ostobának…hehehe.

Fogcsikorgatva húzkodom ki talpamból a tüskéket, melyeknek helyén piros pöttyök keletkeznek.

Rajtam nem fogsz ki, kisapám, bírom én a fájdalmat… csak ahogy ordítok azt nem! Addig fogok üvölteni, míg mindenki meg nem süketül, ami nem tudom, mire lenne jó nekem, de most ez jutott eszembe…

- Kislányom, mégis mit csinálsz?

Na, szerinted mit csinálhatok így vérző lábbal a földön tüskéket szedegetve a talpamból? Egy tengeri sünnel viaskodok vagy mi? Az biztos, hogy nem a Bahamákon nyaralok! De jó is lenne, mindent itt hagyni és elutazni oda, ahol szabadon élhetném ki művészi hajlamaimat, és nem kéne azért aggódnom, hogy a családom mikor teszi tönkre a cuccaim.

- Szenvedek, de semmi pánik.

- Akkor remélem, felvidít a tudat, hogy szereztem neked munkát, így megkaphatod azt a kiskutyát, amit olyan régóta szeretnél-mosolyog boldogan.

Ó ha tudnád mennyire….

- Régi ismerősöm, Emília felajánlotta, hogy felvesz inasnak a legnagyobb fia mellé, mindössze egy hónapig kéne teljesítened, amit kér.

Hogy én inas? Szolgáljak ki egy elkényeztetett ficsúrt, akinek nincs jobb dolga, mint engem szadizni? Na, kösz, ezt inkább passzolnám!

- Nincs más?- nyafogom.

- Egyelőre ezzel kell beérned.

Hú de jó, alig várom! Vicceltem…

- Rendben, mikor kezdek?- kérdezem beletörődve.

Ha azt kéri, nyírjam ki egy autó elé lökve, szívesen megteszem!

- Holnap!

MI?? NEEEEE! Ilyen korán? Te most szórakozol velem? Hogy fogok így rajzolni, festeni meg tovább írni a történeteim (amikről persze semmit sem tudtok)…

- Hogy hívják a srácot?- állok fel kedvtelenül.

Azt a rohadt, de fáj a lábam, azt hiszem, mindjárt bepisilek. Ne felejtsek el kötést tenni rá, különben oda a bőröm szépsége.

-Cumhacht Anakin.

Honnan ilyen ismerős a neve? Várjunk csak…. NEEEEEE, MONDD HOGY, NEM AZ A HERNYÓ!!

-A te sulidba jár, idén fog végezni-fejezi be.

Durr, most lövöm fejbe magam. Az iskola leggazdagabb, legmenőbb, legönteltebb fazonját kell kiszolgálnom? HOGY A RÁK ENNÉ LE AZT A BÁRGYÚ VIGYORT AZ ARCODRÓL!

Utálom azt a gyereket. Félelmetes, ha keresztbe teszel neki vagy rossz napja van, fél kézzel juttat át a másvilágra. Még jó, hogy csak látásból ismerem. De, ennek most vége szakad. Azt hiszem, ez az egy hónap alaposan ki fog készíteni mind lelkileg, mind testileg egyaránt, mert tuti biztos, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy ne legyen könnyű dolgom. Kezdhetek felkészülni, hogy magának a sátánnak tartozom engedelmességgel.

Lehet, még nem lenne késő beiratkozni kung-fu-ra, különben búcsút mondhatok a szépségemnek egy életre!

- Gyere be, vacsorázzunk.

Elszontyolodva sántikálok befelé, mikor sikítás töri meg a csendet. Csak nem támadnak az ufók? Engem aztán el nem visznek innen, padlóba meresztett körmökkel fogok ellenkezni, hacsak nincs nekik is csokijuk, mert akkor boldogan követem őket. Sőt talán ha szépen kérem, meg is leckéztetik egy kicsit a hernyót. De ha nincs lézerfegyverük, simán laposra veri őket. Jó kilátások…

- Nézd meg, mit műveltél! Úszik az egész ház!

Én eddig is mondtam, hogy nem jó ötlet apát a konyha közelébe engedni, mert egyszer végez mindannyiunkkal, de figyelnek is rám.. Komolyan, ha tudnád, milyen pocsék kajákat főz, egyetértenél! Vajon már késő, hogy étteremből rendeljünk? Unottan sétálok a hűtőhöz valami ehető után nézve, de csak aszott uborka és sajt van itthon. Hogy én hogy utálom a sajtot! Legszívesebben tűzbe vetném az összeset.

Belekortyolok egy kibontott tejbe, ami persze savanyú, így a padlón végzi.

- Delani!

Most mi van? Nem mindegy, hogy egy kicsivel több folyadék van a padlón? Sőt, hálásak is lehetnétek nekem, az a fehér szín jól feldobja azt az undorító zöld trutyit, amit apa készített.

- Bocsánat- morgom összeszorított szájjal.

- Delani! Olvass nekem esti mesét- nyom a kezembe Evariszt egy könyvet.

Olvasson, neked a hóhér mi vagyok én? Miért nem azt kérted, hogy lőjelek ki az űrbe, azt szívesebben megtettem volna. Megfordul a fejemben, hogy simán hozzávágom, de aztán elvetem az ötletet, hisz akkor tuti nem kapnám meg azt a hőn áhított állatot.

- Oké, menj fel, mindjárt megyek én is- festek egy hamis mosolyt az arcomra, mire az öcskös vidáman trappol a szobájába.

Hogy robbanna fel ez a rohadt világ!

Próbálok minél lassabban felbattyogni az emeletre, sajog a lábam.

Testvérem az ágyban kuporog, mellé telepedek.

- Nézd, hasonlít rád!- mutat egy képet.

Ez most csak egy vicc ugye? Az én hajam egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy szénaboglya, és sokkal fényesebb fogaim vannak! Nincs semmi közös bennünk ezzel a bányarémmel!

- Hmm..köszi- tartom vissza a dühömet, és próbálom bóknak tekinteni bárgyú megszólalását,majd elkezdem olvasni a történetet. Egy idő után kiszárad a szám, úgy érzem, mintha épp most futottam volna le a maratont. Neki kéne állnom, gyúrni! Halk pihegés üti meg a fülem, elaludt. Ilyenkor olyan más….aranyos.. nem, tévedtem… gondolom, mikor egy nyálcsík folyik ki a szájából, és egyenesen a kezem felé tart.

ÚRISTEN BACI FÚJ VIDD INNEN- menekülök el a helyszínről.

Berontok a fürdőbe, beállok a zuhany alá, folyatom magamra a meleg vizet, de mintha valamiről megfeledkeztem volna… A JÓ ROHADT ÉLETBE ELFELEJTETTEM LEVETKŐZNI! Úgy ugrok ki a tálcából, mintha bolha csípett volna meg, de a nagy sietségben seggre ülök. A találkozás a csempével cseppet sem vidít fel, csak még jobban méregbe gurulok.

- Velem ne szórakozz!- kapom el a szappant és vágom a falhoz, ami visszapattan és felém tart. Fájdalmasan nyögök fel az érzésre, ahogy nekimegy a szememnek, de szerencsére megúszom monokli nélkül. Óvatosan tápászkodom fel, nem akarok még több bajt a mai napon.

- Csillagom minden rendben? Mit csinálsz?- kiált fel anya.

Mit csinálhatnék egy fürdőszobában? Atombombát? Néha bármit megadnék azért, hogy elmehessek innen…jó messzire…

- Semmit- szólok vissza minél halkabban,nehogy felébresszem a kistesót. Már csak az hiányozna, hogy megint olvasnom kelljen neki. Tartogatnom kell az erőmet holnapra, különben nem tudom felvenni hernyóval a versenyt. Boldogan csukom be magam mögött az ajtót, dőlök az ágyra, és egyből érzem, hogy elrepülök álomországba.