Mi a véleményetek az alábbi könyvekről?

Szia!

Én ezek közül A Mester és Margarita címűt olvastam, tavaly kötelezőként a suli miatt. Utáltam az elejétől kezdve, borzasztó volt, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy TETSZIK. A végére nagyon megimádtam, kétszer olvastam azóta. Érdekes olvasmány, ajánlani tudom:) Mindenki szerette nálunk.

Ezen kívül az 1984-et ismerem, régóta el akarom olvasni, csak pozitív dolgokat hallottam róla, érdemes elolvasni.

A Jane Eyre-t csak filmen láttam, a történet nagyon jó, de nem tudom, mennyi köze van a könyvhöz. Ahhoz hasonló könyvnek bármelyik Bronte lány bármelyik művét tudom ajánlani, pl. az Üvöltő szeleket.

Az 1984 Orwell kevésbé olvasmányos könyveinek egyike. Ha már Orwell, akkor az Állatfarm és A wigani móló szórakoztatóbb. (Fura Orwell esetében a "szórakoztató" kifejezést használni, hiszen nem ez a célja a műveinek...) Az 1984-et inkább az üzenete tette naggyá. Érdemes elolvasni, de szerintem inkább a másik két Orwellel kezdd.

A Mester és Margarita nagyon olvasmányos, rendkívül szórakoztató könyv. 2 nap alatt ki lehet végezni, pedig nem rövid, csak "olvastatja magát". Egy igazi, remek, letehetetlen klasszikus.

Milyen szempontból keresel még hasonló könyveket?

Ennek a szempontnak megfelelnek még a következők:

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

A címben említett jelenségeket, valamint az önigazolás, a felismerés és a bűnbánat folyamatát taglalja egy történet által.

Szabó Magda: Tündér Lala

Gyakorlatilag egy gyermekét egyedül nevelő édesanya története, küzdelmeivel és végül a pozitív végkifejlettel együtt.

Voltaire: Candide

Tézisregény, és óriási klasszikus. Bár az előbbi kettőt is nagyon kedvelem, ez életem egyik legmeghatározóbb olvasmánya. Üzenete a munka értékével és nélkülözhetetlen voltával kapcsolatos.

Sienkiewicz: Quo vadis

Alapvető erkölcsi kérdéseket taglal a történeten keresztül. Alapmű, csak imádni lehet. Lenyűgöző könyv.

...és végezetül hadd említsek még kettőt, amelyek valamelyest kilógnak a sorból, ugyanis nem szépirodalom. Darren Shan: A vézna hóhér, és szintén Darren Shantól A Rémségek cirkusza (ez utóbbi sorozat). Én az utóbbit olvastam előbb - egy "üresjáratomban" akadt mintegy véletlenül a kezembe, egy átmeneti időszakban két világirodalmi klasszikus között, merthogy alapvetően ilyenekkel "táplálkozom". Szóval gyakorlatilag a véletlen hozott össze Darren Shan munkásságával. Egye fene, gondoltam, adjunk neki egy esélyt. Erre...

Darren Shan fura egy alak. Nyers, egyszerű, már-már göröngyös stílusban írja a történeteit, amelyeknek az olvasása során apránként rádöbben az ember, hogy nem is azt olvassa, amit elvileg olvas. Nem egy feledhető fantasyt, egy könnyű időtöltésnek való kis könyvecskét, hanem - főleg A vézna hóhér esetében - egy kőkemény, durva, lesújtó és kemény fejlődésregényt erkölcsi értékekről, szabadságról, emberi jogokról, és más alapvető és fajsúlyos eszmékről.

Szóval akármennyire is kilóg a sorból, én Darren Shan említett két könyvét is ajánlom, különösen, ha már elég felnőtt vagy ahhoz, hogy olvass a sorok között, és meglásd a történet mögött a lényeget. Bár abban szinte biztos vagyok, hogy "már elég felnőtt vagy" ehhez.