Nektek mi a véleményetek erről? Hogyan látjátok a dolgokat?

ott a pont

ez egy jó, hasznos kérdés.

valamilyen mértékben igazad van, de talán egy olyan könyv, ami tényleg nagyon jól meg van írva, abban szerintem "elfogadottak" az új lények, amiket az író talált ki.

a szerelmi történet-ügyben, meg vegyük a Harry Pottert (remélem jó példa), alig van benne szerelmi szál, de ami van, az is kiszámíthatatlan (szerintem), és nem is túl sablonos ez ügyben (szerintem).

Nem nagyon olvastam fantasy-kat, de hallásból tudok egyet-kettőt, így lehet, hogy a válaszom számodra, kedves kérdező, értéktelen lesz, de ha más témájú könyvet is beleszámítasz, akkor jó :)

Én is gondolkodtam már ezen... Én most egy olyan történeten dolgozom, ami szerintem teljesen egyedi, mert még nem olvastam hozzá hasonlót... A témája talán sci-fi, új lényekkel, akiket jól kidolgoztam, és kiszámíthatatlan, egyáltalán nem tucat történettel. Én most itt nem hetvenkedni akarok a regényemmel, inkább csak leírtam... Ha érdekel téged a történetem, kedves kérdező, akkor esetleg írj privátban, és akkor átküldöm, ha nem, akkor ezt a részét a válaszomnak bele se számítsd.

A lényeg, hogy valamilyen szinten igazad van, bár én nagyon szeretem a 'szomorú véget', és szerintem nem csak én vagyok így ezzel... "Egy új természetfeletti lényt pedig mennyire fogadnának szívesen az olvasók?" - és itt is azt mondom, hogy a körülményektől függ a dolog, attól, hogy min épül fel a történet, ki vannak-e dolgozva azok az új természetfeletti lények, és, hogy az író mennyire jártas az ilyen dolgokban.

"Vagy egyáltalán ne legyen szerelem a történetben? Akkor megveszik egyáltalán?" - és igen, megvennék, mert vannak olyan emberek a bolygón, akik szeretik az olyan történeteket, amiben egyáltalán nincs romantika.

Ja, és még valami: nem minden démonos-vérfarkasos-vámpíros regény nyálas, elcsépelt és tucat (szerintem), bár lehet, hogy az összes egy dolgon alapul :)

Igazad van, de szokás mondani, hogy "már mindent megírtak". Fantasy terén ugyanúgy, mint bármi másban. Ettől még lehet új kontextust teremteni, újat mondani, releváns problémákat boncolni és ma társadalmilag elfogadható választ adni rá (ami nem feltétlenül egyezik meg mondjuk a húsz évvel ezelőtti felfogással - Asimovot, Lemet például többször újraértelmezték sci-fi terén). Itt nem csak a természetfeletti lények repertoárja az, ami kimerült. Nem merült ki, rengeteg mitológiai lény van még, amit nem használtak fel, vagy nem olyan sokszor, hogy elcsépeljék. De a többség ugyanazokat a kliséket kedveli, nekik miért próbálnál mást adni? Nem vennék meg. A kiadók is csak pénzből élnek.

Ugyanez igaz az alapsztorikra. A probléma az egy kaptafára épüléssel van. Szerencsétlen kiscsaj beleszeret a jóképű természetfelettibe, aki épp csillog a napfényben, teliholdkor átváltozik, szrényai vannak, ördögszarvakkal ékes stb. Ez csak külsőség, igazából mind ugyanaz: a romantikus füzetek állandó férfi főhőse (titokzatos, sármos, veszélyes, de ő kell). Szmírp.

A probléma itt abban van, hogy a sablonokat biztosan el lehet adni, mert veszik. Ez a rendes bevétel. A nem sablont meg nem veszik, tehát a pénz biztos kiesése miatt a kiadó nem vállal ekkora kockázatot. Kisebb olvasótáborra bazírozás esetén, vagy ha elég a pénz, persze, meglépi ezt, de akkor az a hatalmas olvasóréteg, akinek a sablon kell, értelem szerint kritikával lép fel, hogy ők nem ezt várták. A kisebb célközönség hangja elveszik.

Egyébként van egy üdítő kivétel, ami kezd átmenni paródiába: Tűz és jég dala sorozat Martintól. A legtöbb klisét átlépi, nem a népszerű sablon, mégis veszik. Illetve az angol fantasy megújítók írásai is hatalmas sikereket érnek el, noha nem a klasszikus fordulatokat hozzák. A szerelmes fanatsy YA-irodalomal meg nem lehet mit kezdeni, ez jött, látott, hódítitt és tért nyert. Sokszor amúgy el is választják a "fantasytól", mert az "ifjúsági irodalom" alá besorolják, és nem kell együtt kezelni a többivel.

A fantasy a kedvenc műfajom. Számomra nem ott kezdődik a fantasy, ahol ezek a nyálas romatikus vérfarkasos, vámpíros sztorik vannak.

Olvasgass például Forgotten Realms-es könyveket vagy egyéb régebbi fantasy stílusú kiadványokat. Akkoriban még nem ment ez a mánia és igényesebbeket adtak ki.

Szerintem pedig mindig lehet új lényeket kitalálni. Valamilyen szinten mindig hasonlítani fognak egy-egy korábbi jól ismert lényre, de mégis, egyediséget is bele lehet vinni, csak meg kell erőltetni magát az írónak.

Illetve az sem árt, ha nem 12 éves kislányoknak célozza a könyvét.

A fantasy az egyik legnehezebb műfaj, éppen ezért, mert szűkek a keretei, nehéz benne újat alkotni.

Nagyjában-egészében igazad van, mégis akadnak kivételek, akik a vámpírok vagy éppenséggel a szerelem elcsépelt témakörén belül is képesek újat, értékeset és minőségit alkotni.

Véleményem szerint manapság 2, azaz kettő olyan fantasy szerző van, akinek a művei értéket képviselnek: Terry Pratchett és Darren Shan. Mindketten régi, már meglévő sémákat dolgoznak fel, viszont olyannyira radikálisan új köntösbe bújtatva, hogy az minden, csak nem klisés.

Vámpírokról, mágusokról, boszorkányokról, királyokról és szellemekről JÓL írni nehéz, hiszen már annyi bőrt lehúztak ezekről a témákról, hogy annak se szeri-se száma. Pratchett és Shan azonban teljesen más irányból közelítik meg ezt az egész kérdést... ha nem olvastál még tőlük, mindenképpen ajánlom, hogy pótold ezt a hiányosságot, mert én tipikusan az a fajta vagyok, akit kultúrsznobnak szokás bélyegezni: reggelire Szolzsenyicin Sienkiewiczcsel, ebédre Dosztojevszkij Flauberttel, és utána desszertnek egy kis Moliére. Ennek ellenére, vagy inkább emellett őszintén és nagyon tisztelem Pratchett és Shan munkásságát is, akik a töménytelen mennyiségű irodalmi szenny tengeréből messze kiemelkedő, valóban értékes és jó szerzők.

Én úgy gondolom, egy jól megírt regényben szívesen fogadnak az olvasók "új" természetfeletti lényeket, és egy romantikus-szerelmes regény is okozhat meglepetéseket. Természetes, hogy, ha nem jönnek össze a szerelmesek a regényben, mindenki sajnálja őket egy kicsit, de ez nem azt jelenti, hogy nem tetszik nekik a könyv, vagy ilyesmi.

Ha egy könyvben van egy szerelmi szál, az izgalmasabbá teszi a sztorit, hiszen a szerelem által a szereplőknek le kell mondaniuk bizonyos dolgokról, elvesztetnek miatta barátokat, maguk ellen fordíthatnak családtagokat, stb.

Szerelem nélkül is lehet regényt írni, jó regény is lehet belőle, de az olvasóknak hiányozni fog a szerelmi szál.