Bulgakov-tól A Mester és Margarita milyen korosztálynak ajánlott?

A Mester és Margarita a világirodalom egyike legfőbb remekműve, függetlenül attól, hogy kinek tetszik vagy kinek nem. Valami nem lesz sem jobb, sem rosszabb attól, hogy hány embernek jön be. A mákos tészta sem lesz rossz kaja attól, hogy én speciel nem szeretem.

Az, hogy neked nem tetszik, az a te dolgod, de a kiemelkedően értékes voltához nem férhet kétség.

Nem vagyok biztos benne, de talán élvezetes lehet ilyen korban is. Én idősebben olvastam (17 évesen talán? bár lehet, hogy 16 voltam), nekem tetszett és sokkal "bonyolultabbra" számítottam, számomra az egyik legszebben végigvezetett, legvilágosabb mű.

Viszont nem csak a kor, hanem az olvasottság is meghatározó. Ha széles olvasottságú embernek mondhatod magad (kérdés, ez mit takar, de ebbe ne menjünk bele), szerintem problémád nem származhat abból, hogy elolvasod, érteni fogod. (Az olvasmányélmény meg szubjektív, lehet ettől még, hogy nem tetszik. A polifonikus regények sokaknak nem tetszenek.)

Korosztályi ajánlás amúgy nincs, de fiatal felnőtteknek már ajánlható (16 éves kortól, ha úgy tetszik), viszont egyénfüggő. Valóban 12.-ben kötelező.

#1

2-es csak leírta a véleményét a könyvről, szerinte pocsék, ő így gondolja, ennyi, nem kell ezen annyira felháborodni, szerintem még mindig jobb, ha meg van a saját véleménye, mintha csak irodalmi szonbságból mondaná rá egy könyvre, hogy jó, miközben teljesen mást gondol róla (természetesen nem gondolom, hogy itt bárki irodalmi szonb lenne, mielött megkapnám, az ehhez kötödő negatív, oltogató kommenteket).

Én, mint fentebb is írtam nem szerettem a regényt, sok másik velem/veled egykorú osztálytársam se, de ez igazándiból ez eléggé egyén függő. Én nehezen tudtam megjegyezni a neveiket a szereplőknek, ami nálam rögtön rossz pont volt, mert szeretem átgondolni a történéseket, amit nevek nélkül nehézkesen megy. Plusz még az irodalom tanár fanatizmusa is rossz pontként szerepelt a regény mellett, pedig nagyon akartam szeretni a könyvet. A nevek hiánya engem felhúzott és emiatt nehezen tudtam követni cselekményt, plusz nem értettem, hogy merre akar indulni az író. Akiről sajnos akkoriban tudtam meg, hogy használt bizonyos kábítószereket, ezek után sajnos már az pumpált bennem, hogy ennek így úgysem lesz értelme, hiszen szívott a regény írása közben. Valamint nekem sokszor erőltetett volt az író stílusa, egyszerűen nem tudott beszippantani. Mint már írtam, probáld meg nem veszíthetsz. De ehhez a regényhez kell hangulat, anélkül nem megy. Plusz egy jó memória, ami könnyen befogadja a hasonló nevű orosz szereplők neveit. :)

Lehet én is újra fogom olvasni valamikor, hátha jobban megszeretem, szerintem nekem nem volt meg a hozzá állásom a dologhoz.

14#

ha azt a 11-esnek nekem címezted nem akadtam ki vagy volt egy komment ami eltűnt, ahol nyíltan támadott engem és azzal úgy voltam, hogy megmagyarázom már neki hogy nem az én és a barátaim ízlése miatt alapmű és a posztmodern prominens alkotása hanem mert az, egyébként rengeteg kiváló író kortárs és régebbi is a posztmodern legjobb regényének tekinti nem véletlenül (nálam pl. nem is első DE NEM IS pocsék..)