Mi a véleményetek erről? Elkezdtem írni egy könyvet. Folyt.

elkezdtem írni egy könyvet. Ez csak egy részlet lesz belőle. elég depressziós az "iromány", mert azt szeretném szemléltetni, hogy mennyit változhat egy ember gondolkodásmódja és világnézete az idő múlásával.

tulajdonképpen az alaptörténet ez: van egy magányos lány, aki nagyon egyedül érzi magát, nincs sok barátja, félénk és fura. na igen. az ő élete sokat fog változni, amikor elköltöznek. Egy új ember lesz belőle. lesznek barátai, lesz önbecsülése, és nem fog félni az emberektől. persze sok nehézséggel kell majd megküzdenie.

még az alaptörténeten változtatni fogok :D

kérlek mondjatok erről a részletről véleményt. ez csak az eleje a történetnek. jöhet hideg, meleg. van egyáltalán tehetségem az íráshoz?

Anna naplója, június 5.

Szerintem antiszociális vagyok. Utálom az embereket. Ha rajtam múlna, föl sem kelnék az ágyból, mindig csak aludnék. Sokat gondolkodom dolgokról. Mindenfélékről. Az életről. Miért születtem meg, mi az élet célja és ki vagyok én. Nem szeretnék úgy meghalni, hogy ezekre a kérdésekre ne tudjam a választ. Mindig is éreztem egy ürességet, valahol a lelkem mélyén. Hiába vannak barátaim, mégis úgy érzem, teljesen egyedül vagyok. Sokszor gondolok rá, hogy jobb lenne véget vetni az életemnek. A sokszor alatt azt értem, akárhányszor csak valami rossz dolog történik. Olyan, amire nem is számítok. Utálom, mikor minden nagyon jól megy és egyik percről a másikra kiderül, hogy csak egy álomvilágban éltem. Hogy valójában semmi sem az, aminek látszik. Soha ne bízz meg senkiben. Soha! Mindenki hátba támad, átvág, kibeszél és hazudik. Az emberek dögök, ez az igazság.

Anna naplója, június 7.

Ma egész nap a tónál voltam. Madarakat etettem, és néztem a körülöttem lévő embereket. Szeretem figyelni őket. Érdekesek. Ma nagy volt a nyüzsgés, mert nagyon jó idő volt. Láttam egy szerelmespárt. Jó volt őket nézni, de fájt is. Ott mélyen, legbelül. A tudat, hogy nekem soha nem lesz senkim, mindig keserűséggel tölti meg a szívem. Egyszerűen csak tudom, hogy nem lesz senkim. Nincs olyan ép elméjű, aki velem akarna lenni vagy, aki meg tudna érteni. Nagyon szerencsés lehet, az akinek van egy szerelme, aki úgy szereti, ahogy van, aki elfogadja olyannak, amilyen, a hibáival együtt. Igaz, én soha nem leszek szerelmes, de kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet, amikor egy fiú átölel, megcsókol vagy hozzám bújik. Láttam még vidáman játszadozó gyerekeket. Valóban nagyon boldognak tűntek, kivéve egyet. Egy kisfiút. Egyedül hintázott. Nem volt körülötte senki. Szerintem valamiért kerülték a többiek, pedig semmi furcsa nem volt benne. Odamentem hozzá és leültem a mellette lévő hintára.

- Szia. – mondtam mosolyogva- miért nem játszol a többiekkel?

- Hagyjál.

- Mi a baj? Ha bármiben tudok segíteni, akkor szólj.

Egy ideig nem szólalt meg.

- A többiek csúfolnak azért, mert nincs se anyukám, se apukám. – mondta, szinte alig halhatóan.

......

bocsi a sok szövegért :) kort is írjatok légyszi.

amúgy én 15 éves lány vagyok.