Szent Johanna gimi 7: Reni azt hiszi, hogy Cortez le akar vele feküdni. Kb. hanyadik oldalon van ez?

Bocsi,azt nem tudom,hogy hányadik oldal,de itt van az a részlet:

"Kábé a film felénél Cortez hozott magának még egy kólát, Aztán visszaült mellém. Szorosan mellém. Kicsit félrecsúsztam, gondolván, ez afféle udvarias jelzés, de pechemre nem volt több hely, úgyhogy konkrétan leestem a kanapéról. Egy pillanat alatt felpattantam, Cortez pedig csak meredt rám, szerintem a szavakat kereste, végül egyszerűen kitört belőle a röhögés.

– Oké, mi van veled?

– Semmi, miért?

– Most azért vagy ilyen távolságtartó, mert azonosulsz a szereplőkkel?

– Nem, nem is vagyok.

– Jó. Totál furán viselkedsz. Napok óta.

– Észrevetted? – kérdeztem halkan.

– Nem akarom a színészi képességeidet minősíteni, de… ja. Észrevettem. Nem volt nehéz. Szóval? MI van?

– Azt hiszem, beszélnünk kell valamiről.

– Jó, de azért leülhetsz.

– Nem, most jobb, ha állok, ideges vagyok. – Cortez összehúzta a szemöldökét, és figyelmesen várt, én pedig zavartan tördeltem az ujjaimat, és azon tűnődtem, hol kezdjem. – Oké. Szóval. Szeretlek.

– Most megleptél – nézett rám, mire megráztam a fejem.

– Nem, komolyan, ez nem vicces. Figyelj. Én tényleg nagyon szeretlek, de még nem állok készen.

– Mire? – nézett rám furán.

– Tudod…

– Reni. Komolyan nem tudom.

– Hát erre – tártam szét a karom. – Elutaztak a nagyszüleid, Értelem és érzelem…

– Na, most már kíváncsi vagyok, ebből mi lesz.

– Tudod… Szóval. Tudom, hogy régóta járunk, tudom, hogy már úgy ideje lenne… de én még nem érzem ezt.

– Oké – bólintott. – Most nagyon őszintén kérdezek valamit. MI VAN?

– Cortez, tudod, miről beszélek!

– Honnan tudjam, összevissza magyarázol a filmről,a nagyszüleimről,arról, hogy mióta járunk. Mi bajod van?

– Aj, nem érted? Nem alszom ma itt! – közöltem határozottan, Cortez arcára pedig kiült a döbbenet.

– Úgy volt, hogy ma itt alszol? Mert engem, nem zavar, csak nem tudtam róla…

– Nem, nem volt úgy. legalábbis én nem terveztem. Inkább te – motyogtam lángoló vörös arccal. Cortez pár pillanatig töprengett, aztán felnézett rám, és totál kiakadt.

– Megőrültél? – fakadt ki, mire elkerekedett a szemem. – Mit gondolsz te rólam???

– Mi? Én semmit, csak… azt mondtad, vannak ötleteid.

– ja, ötlet. Hogy megnézünk pár béna filmet, aztán hazadoblak. Mindjárt itt vannak Ricsiék…

– Ricsiék jönnek?

– Persze.

– Te jó ég! – kaptam a fejemhez.

– Tényleg azt hitted, hogy bármit tervezek veled, mielőtt egyáltalán beszélnénk róla? Reni, néha komolyan meglepsz.

– Bocs, én csak… nem szoktunk erről beszélni, és megijedtem.

– Mitől? Tőlem? Normális vagy? – fogta a fejét, engem meg mardosni kezdett a bűntudat.

– Jó, nem haragudj. Hülyén jött ki az egész.

– Eléggé- értett egyet, és még mindig elég ideges volt, úgyhogy végül odaültem melle,és megfogtam a kezét. – Bocs – ismételtem suttogva, mire Cortez a szemembe nézett.

– Szerinted nem várok rád? – kérdezte, majd óvatos mosolyra húzta a száját. – Addig várok, ameddig akarod.

– Komolyan? – suttogtam, miközben a gyomromban lévő lepkék annyira csapongtak, hogy féltem, ezt nem élik túl.

Te mennyit vártál rám? – kérdezett vissza. Sóhajtva elmosolyodtam, és úgy éreztem, ez tökéletes válsz volt. Odahajoltam hozzá, és hosszasan megcsókoltam.

(…)

Úgyhogy azt néztük, Ricsi a fotelban, Virág törökülésben a földön, egy tál popcornnal az ölében, Cortez pedig végigfeküdt a kanapén, és az ölembe hajtotta a fejét.

Cortez a zsebébe nyúlt, és előszedte a BlackBerryjét, majd ölemből felnézve összeráncolta a szemöldökét.

– Van valami oka annak, hogy Kinga azt írta sms-ben, hogy észnél legyek, különben kinyír? – kérdezte, mire elhúztam a számat.

– Ööö… Talán beszélgettem vele erről-arról..- hebegtem zavartam.

– Aha. Jó- bólintott, és elrakta a telefonját. – És mi lenne, ha engem kérdeznél, mielőtt rám küldöd az eszelőst?

– Rendben- nevettem el magam. Azért rendes Kinga, hogy gondolt rám."