Zavaró, ha egy történet fejezetenként más szereplő szemszögéből mutatja be a történéseket?

Ez igazándiból azoknál a történeteknél müködik jól (szerintem), ahol tényleg több szálon fut a történet és több helyszínen zajlik a cselekmény.

De ha pl. a mostanság divatos szerelmi háromszöges fantasykhoz hasonló történetet írsz, amik többnyire egy max két helyszínen zajlik, kevés mellékszállal dolgoznak (ami természetesen nem baj), akkor szerintem nem éri meg, mert ott szerintem egy idő után zavaróvá válik a dolog. Főleg ha mind a három szereplő ugyanazt mesélné el, akkor még unalmas is lenne. De ha nagyon jól megtudod írni, akkor még ilyennél sem lesz baj.

Utolsóval értek egyet, nem zavaró (sok mű használja a több nézőpontot), de csak akkor érdemes használni, ha valóban több szálon fut a cselekmény. A nagy romantikus szerzők - azok a lehengerlően hosszú "unalmas kötelező olvasmányok" - regényeit például el sem lehetne képzelni szigorúan csak egy nézőponttal ábrázolva. Az említett fantasy szerelmi háromszög meg pont az a típus, ami inkább egy kiemelt nézőpontot kíván.

Ha a leírást jól értem, ez inkább az utóbbi: egy történet, nem külön futó történetszálak, de az árnyalás kedvéért váltakoznának a nézőpontok. Hát... ha nem, sehogy sem oldható meg másképp, mert képtelenség kommunikációra bírni a szereplőket, legfeljebb akkor. Ilyen esetekben egy kiemelt nézőpont javasolt, legfeljebb kisebb váltások (egy-egy fejezet) másokra, ha a kommunikáció csődje beáll, de a legtöbb helyen tényleg ugyanazt írnád oldalakon keresztül.