Írok egy történetet, titeket mennyire zavarna, ha a fő gonoszról kiderülne, hogy nem is gonosz?

Nekem is Piton jutott eszembe XD

De most komolyan: az esetlen + béna + aranyos = gonosz főhős képlet teljesen ROSSZ! Ez egyáltalán nem egy gonosz, kivétel Piton professzort de őt elnézzük, mert ő nem főhős.

Szóval az esetlen, béna, aranyos tulajdonságokkal megáldott személy minden lehet csak gonosz nem. (Jó ha a fő gonosz aranyos akkor tutira baj van az agyával és akkor úgy oké, de az esetlen és béna jelzőkkel nem)

Ha gonosz főhős kell akkor tényleg legyen gonosz is, kegyetlen, zsarnok, kőszívű stb.

De ha te még is ennyire ki akarod színezni, elpuhítani, kis rózsaszín cukormázzal bevonni, hogy aranyos, édes cukorfalat legyen igazából akkor: ne legyen esetlen és béna mert a gonosz karakterek erős jelleműek. Az aranyos jellemvonás megmaradhat ha a gonosz főhős gyerek vagy gyerek teste van vagy ha skizofrén vagy kettős személyiségű vagy valami ilyesmi.

Engem amúgy egyáltalán nem zavar ha kiderülne ha a főgonosz nem is gonosz. Csak legyen nagyon jól megírva és legyen értelme, logikája az egésznek.

Az, hogy a gonosz megérthető (nem durrbele, csakazértis gonosz, mindenféle indoklás és egyéb motiváció nélkül), és még a "jó oldalon álló" főhős etikája számára is értékelhető motiviációi vannak a tetteire, az nem hülyeség (nem ez lenne az első ilyen mű). Bármi más már a megfelelő ellenpólus gyengítése (kivétel az előttem szóló említette "aranyos, gyermeki vonások" és hasonlók), és ha nincs megfelelő "főgonosz", akkor a főhős mire fel főhős? Minek küzd?

Ha nincs elég erős ellenfél, a főhős is gyengévé válik (vagy szélmalomharcot vív nagy hősiesn).

Én értem, mire gondolt a kérdező. Hogy például a végén kiderül, hogy a főgonosz nem gonosz, csak a főszereplővel ellentétesek a szándékai, de attól nem gonosz.

Szerintem ez nem rossz ötlet, én is akarok ilyet írni, de szerintem vigyázni kell, nehogy a főgonosz a végén csalódást okozzon. Ha ügyes vagy, meg lehet csinálni.