"Amatőr" írók! Ti is magatokat képzelitek a főszereplőtök helyébe, vagy csak én csinálom ezt?

Valamilyen szinten az író személyisége, vágyai és félelmei jelenek meg a karakterek jellemében, de egyik karaktert sem hiszem, hogy ő maga az író lenne.

Én sem így írok.

Néha kell, hogy magadat képzeld bele, én a legtöbb történetet önmagammal való párbeszédként indítottam, és ahogy alakult a sztori, úgy váltak ki a karakterek.

Csak nem szabad túlságosan beleélned magad.

Velem előfordul. Persze nem mindig. Attól függ, hogy a karakter mennyire hasonlít rám. Ha velem teljesen ellentétes, akkor nyilván nem, hiszen hiteltelen lenne az egész.

Az a fontos, hogy mindig gondolj bele, mit tenne a karakter abban a helyzetben, még akkor is, ha te például nem azt tennéd, így hitelesebb lesz ;)

Sok sikert!

Nem. Ők mind saját személyiséggel rendelkeznek. Ha magamat képzelném a főhős helyébe, semmit nem tudnék megvalósítani. Én nem ölök, és engem sem próbál senki megölni (vagy nem tudok róla), egyszerűen meghalnék az első fejezetben. :D

A legtöbb főszereplőm a szöges ellentétem. Talán a másik, "sötétebb" énemet engedem így szabadjára, nem tudom. Mindenesetre a mindennapi, utcán céltalanul sétálgató, könyvesboltba járó, rendesen tanuló személyiségem nem tükröződik rajtuk. :D

Szerintem az hiba lenne, mivel az összes szereplőd ugyanolyan lenne, ugyanúgy beszélne, ugyanazt tenné adott helyzetben.

Éppen hogy más bőrébe kell belebújnod minden egyes alkalommal, nem pedig az szereplő külsejét magadra húzni.