Soha nem lesz kiadott könyvem?

Megkérdezhetném, hogy hányszor utasítottak vissza? Mer' J.K. Rowlingot több, mint tizenkettő kiadó, mára mégis a Harry Potter a leghíresebb ifjúsági regény a világon, s az írónő gazdagabb, mint az angol királynő.

Na és mivel érte el mindezt? Kitartással.

Vannak olyan emberek, akik már a második negatív vélemény után kukába dobták volna a történetet, de ő nem tágított, hitt magában. Neked és a többi reménykedő írópalántának is kívánok akkora kitartást, tehetséget és szerencsét, mint amennyi Neki volt!

Ne a kiadás legyen a célod. Gondolj arra, hogy - ahogy te is írtad - a könyvesboltok polcai üres fejű, az irodalomhoz nem is konyító sztárok értéktelen produktumaival vannak tele. Ne akard a drága, nagyra becsült szellemi termékeidet kitenni annak, hogy ilyenekkel kelljen versenyre kelnie, és esetleg a kevésbé jó marketinged miatt alulmaradjon a szeméttel szemben.

Őrizd meg magadnak és a baráti körödnek az írásaidat! Én épp ezen oknál fogva még blogon sem fogom soha, de soha megosztani a sajátjaimat. Ahhoz túlságosan értékesnek tartom őket.

Amit írtál, csak részben igaz. Vannak primitív kiadók. Igen, sok sztár ír könyvet, amiért kár papírt kiadni. DE ott van a másik oldal, az igényes kiadók, és a kiadásig eljutott, tehetséges írók. A lényeg, hogy ne add fel. Írj jobb könyvet! Keress jobb kiadót!

És ami a legfontosabb, ne legyél így magad alatt. Ez a "megöltek, lúzer vagyok" szöveg senkin nem segít, legkevésbé rajtad. Aki tényleg szeret írni, nem a pénzért, nem a karrierért csinálja, hanem a maga öröméért. És ha ki akarja adatni, akkor küzdj az utolsókig! Stephen Kinget is, J. K. Rowlingot is sokszor visszautasították, egy ismerősöm 7 hosszú éven keresztül keresett kiadót, mire végre idén a kezébe foghatta a saját könyvét.

Ha meg tényleg feladod, akkor viseld méltósággal, állj fel és lépj tovább.

Nem kötekedésből, csak érdekelne, hogy mire megyek azzal, ha megírok valamit, és beteszem a fiókba? Megveregetem a saját vállam, hogy de jól sikerült? Mi van, ha csak én tartom annak?

Ha azt gondolom, hogy jól írok, akkor erről nekem kell a visszajelzés, hogy nem csak magamat álltatom.

Utolsónak: nem a visszajelzés motivál, hanem a szórakozás. Nem azért írok, hogy bárki is megveregesse a vállamat. (Amúgy is frusztrál egy kicsit, ha dicsérgetnek. Nem vágyom semmi ilyesmire.)

Csakis és kizárólag azért írok, mert örömömet lelem az írásban, abban, ahogy fiktív karakterek bőrébe bújom, tréfás és izgalmas szituációkat és gyönyörű, vagy épp sötét és baljós helyszíneket teremtek, töröm a fejem, alkotok. Ez az egyetlen célja annak, hogy írok: maga az írás. A kész művet aztán elteszem a gépem egy eldugott mappájába, mert szégyenlős vagyok.

Ne add fel, írok és ki fogom adni! Ezt mondd magadnak.

Én is szoktam írni, és bízom benne, hogy egyszer kiadhatom majd. Nem fogok nyafogni, hogy nem megy, próbálkozok. Mellesleg túl sok szar kamu író van, aki pénzért ír vegyük csak az új divatos angyal című de vámpír, vámpír, vámpír, farkas, vámpír, vámpír... könyveket. Azokat nem nehéz lepipálni, mert mindegyik egyforma. Találj ki újat, olyat ami nincs (nehéz), de ha nem megy, akkor legyen olyan, de mégis sokkal egyedibb és legfőképp jól legyen megírva.

Amúgy ajánlom az Underground kiadót, náluk neked kell főként reklámozni, de ők csak igényes dolgot akarnak kiadni, és nem a gazdagságuk miatt...