Érzetétek már úgy egy könyvvel kapcsolatban, amikor kiolvastátok, hogy valami "összetört bennetek"?

Én is jártam így a Harry Potterrel (pedig többször is kiolvastam mind a hetet, de az üresség akkor is ott volt), de a Titkos kerttel is, a Da Vinci-kóddal, az Elveszett jelképpel, az Angyalok és Démonokkal, a Digitális-erőddel is.. :D

Tudod, mit kell ellene tenni? Fanfictionöket írni, és akkor nem kell kiszakadnod az általad elképzelt világból, sőt, te formálhatod azt. :P

A Harry Potterrel én is így jártam, már tervezgtem az újraolvasást, pedig januárban fejeztem be.

Nagyon ritkán talál az ember jó köyveket. Mármint vannak izgalmas, meg olvasmányos könyvek, de amik sokáig veled maradnak, azok ritkák. És csak ezeknél fordult elő, hogy " összetört valami bennem".

Ilyen volt Tore Renberg Szerettem másképpje is. az Elfújta a szél és a Virágot Algernonnak is.

Nem pont a "valami összetört bennem" kifejezést használnám, de egyébként igen. Az igazán jó könyvekkel gyakran van úgy az ember, hogy utána nehéz visszacsöppenni a valóságba - bár a sötétebb hangulatú könyvek esetén ez az érzés inkább megnyugvással tölt el, hogy a valós világ azért mégsem annyira sötét, mint amennyire az adott könyv világa.

Nekem Rejtő könyvei után a legnehezebb visszarázódnom a valóságba. Ha befejezek egyet, utána általában napokig indokolatlanul mosolygok, annak ellenére, hogy már mn. 3-4-szer olvastam mindet.

A HP is jó volt, de előfordult benne néhány bosszantó hiba, amelyek nagyon kizökkentettek. Tetszett, de az a véleményem, hogy a 4. résztől kezdve - a hirtelen az egekbe szökkent népszerűség hatására - a színvonal meredek hanyatlásnak indult. Rowling is eladta valamelyest a lelkét a kommersz konzumszenny oltárán, és ez sajnos meg is látszik helyenként a 4-7. hetedik köteteken.